Perlaky Mihály
Perlaky Mihály (névváltozatok: Perlaky-Horváth Mihály, Perlaky László) (Tata, 1814. január 17. – Budapest, 1889. október 26.) bölcseleti doktor, állami számvevőszéki hivatalnok, gimnáziumi tanár, újságíró, író, költő, esztéta, lapszerkesztő. ÉleteTanulmányait Tatán, Pozsonyban és a pesti egyetemen végezte; 1832. szeptember 25-én a kegyes tanítórendbe lépett. 1839-ben bölcseletdoktorrá avatták. Ő és társai állították fel maguk közt a Dugonics Társaságot, melyben tevékeny irodalmi munkásságot fejtett ki. Perlaky László néven Trencsénben, Nagykanizsán, Szegeden, Léván, Budán és Kolozsvárt mint gimnáziumi tanár működött. 1849. február 14-én az ifjúság hazafias izgatásáért, műveiben előforduló hazafias vonatkozásokért elfogták és szeptember 18-án nyolc évi vasban töltendő várfogságra ítélték, melyből Pesten, Laibachban, Pozsonyban és Olmützben 17 hónapot töltött le s 1850. július 15-én megszabadult. Mint piarista folytatta tanári pályáját, 1856-ban azonban a rendből kilépett, családot alapított és Zürichben élt 1867-ig, ahol mint borkereskedő tartotta fenn családját. Hazájába visszatérve, hírlapírásból élt, majd az állami számvevőszék felállításakor ennek hivatalnoka lett. Költeményeket, ódákat írt Honfi és Jámbor Géza álnevek alatt a Munkácsy-féle Rajzolatokba, az Athenaeumba, a Honderűbe, az Almanachba és Koszorúba (Imre herczeg), a kolozsvári Magyar Polgárba (1878-82. több cikk), a Népnevelők Lapjába (pedagógiai cikkek, egyik-másik pályadíjat nyert), a Hetilapba (1854. 63. sz. költ.), a Magyar Sajtóba (1856. 88. sz. költ., 120. Van-e szükségünk pártviszályra? 285-287. szám. Úti tárcza Erdélyből júl. 15-től aug. 15.), a Hölgyfutárba (1856. beszély), a Családi Lapokba (1857. költ.), a Magyar Ember Könyvtárába (Pest, 1863. III. Borászati Közlemények); A Honba (1864. 181. sat. sz. Borkereskedés, bortársulat, borkezelés). Munkái
Szerkesztette a Magyar Tisztviselő című szaklapot 1875. július 13-tól december 26-ig és 1880. január 4-től április 15-ig (ezekben több cikke jelent meg). ÁlneveiHonfi és Jámbor Géza. Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia