Perczel Dénes 1939-től a debrecenipiarista gimnázium diákja volt nyolc éven át. 1947-ben kitüntetéssel érettségizett. Osztályfőnökei Gulyás István (I-III.), Sulhan György (IV.), Vass Péter (V.) és Török Jenő (VI-VIII. osztály) voltak. Érettségi után a Műegyetemen szerzett építész diplomát, és 1952-ben a Debreceni Tervező Irodában kapott munkát. Ezután felvételt nyert a Magyar Építőművész Szövetség budapesti mesteriskolájába, majd azt elvégezve, 1959-től a Középülettervező Vállalatnál (KÖZTI) dolgozott. Számos nagyobb beruházás tervezésében vett rész Magyarországon és az NDK-ban. 1969 és 1973 között négy évet töltött Algériában, ahol egyetemi, kórházi és minisztériumi épületek tervezésén dolgozott.
Hazatérését követően számos kisebb egyházi építkezés tervezője volt a piaristák, a bencések és a szegény iskolanővérek intézményeiben és plébániákon. Közel tizenöt évig, 1978-tól 1992 októberéig műterme is a budapesti (Mikszáth Kálmán téri) piarista rendházban volt. Számos helyen vállalta templomi belső terek átalakítását a zsinat új liturgikus előírásainak megfelelően. Sok esetben nem csak a tervezést, hanem a kivitelezést is maga végezte. Dombornűveket, intarziákat, fémre, kőre maratott grafikákat készített. Szívesen rajzolt, idősebb korában pedig tájkép-akvarelleket festett, például Bükkzsércen és környékén, ahol többször nyaralt.
Bár építészeti stílusa igazodott korának modern, konstruktivista eszményeihez, határozott kritikus véleménye volt a kortárs építészetről és művészetről. Azt vallotta, hogy amit készít, annak gyakorlatiasnak kell lennie, és olyannak, hogy azoknak is tetsszen, akik használják.
Temetése 2013. december 5-én volt a Budapest-tabáni Szent Katalin plébániatemplomban
Házassága és leszármazottjai
Felesége olsvai Farkas Irén (1934–2014) laborasszisztens, akinek a szülei dr. olsvai Farkas Aladár (1897–1989) nyíregyházi járásbíró és Pavletits Magdolna (1902–1995) voltak. Az apai nagyszülei olsvai Farkas Andor (1867–†?), állomásfőnök és Gitta Irén (1874–1957) voltak.[3] Az anyai nagyszülei dr. Pavletits Béla (1864–1939) királyi kúriai bíró és őrmezői Danilovics Mária (1882–1904) voltak.[4][5] Pavletits Béláné őrmezői Danilovics Máriának a szülei őrmezői Danilovics Elek (1844–1925), kúriai bíró,[6] és russori Jakab Ilona (1872–1921) voltak;[7] Danilovics Elek nyugalmazott kúriai bíró 1912. április 26-án magyar nemességet, az "őrmezői" nemesi előnevet szerezte meg adományban I. Ferenc József magyar királytól.[8] Farkas Andor állomásfőnöknek az apai nagybátyja olsvai Farkas János (1824–1899) törvényszéki hivatalnok, ügyvéd volt.[9] Perczel Dénes és olsvai Farkas Irén frigyéből több gyermek született, köztük:
Budapest, OTP lakóház (Bambi presszó háza, II., Frankel Leó út 2-4.), id. Janáky István és Mináry Olga építészekkel, 1957-1959. – A magyarországi modernista építészet 1956 utáni reneszánszának egyik első alkotása.
Eger, Eger szálló, Kisdi Pál társtervezővel, 1960.
Soproni kaszinó (Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális Központ) felújítása, 1963. – A neoreneszánsz épület keleti homlokzata elé íves alaprajzú, alumíniumlemezzel burkolt bejárati csarnok került. „A kaszinót a főfalak és fedélszék kivételével teljesen elbontották […] alacsonyabb belmagasságú új belsőket hoztak létre. A neoreneszánsz homlokzatokat is alaposan átdolgozták. Különösen sok vitára adott okot az épület keleti irányban történt megnagyobbítása. A jelentős tömegű bővítmény homlokzatát a tervező „transzparens” kialakításának szánta, ennek az elképzelésnek azonban a nagy tömör felületek alumínium hullámlemez burkolata merőben ellentmondott" (Winkler Gábor).[11] A homlokzat hullámlemez alumínium burkolatát a 2002. évi felújítás során elbontották, helyére Fábiánkovits Ferenc tervezett új, neoreneszánsz jellegű homlokzatot.
Sopron, Fenyves-szálló (később Lövér-szálló), Kisdi Pál társtervezővel, 1965.[12] – „Sivár főhomlokzatát a soproniak gyakran bírálták. Az épület kompozíciójának mégis érdeme, hogy kulturált létesítményként áll a Károly-magaslat oldalára felkúszó erdő előtt. Szép parkosított előtérrel, a táji környezethez illő nagysággal és jó tagoltsággal.”[13]
Budapest, Hilton Szálló zártkörű tervpályázatára benyújtott terv, munkatársakkal, 1969. – „A műemléki együttestől északra levő területre helyezik az összes közösségi helyiségeket, míg a déli tömegbe települ az összes szállodaszoba. Az épülettömegek beépítése és megformálása nem szerencsés, a budai várnegyedben való megvalósításuk semmi esetre sem kívánatos.”[15]
Budapest, tabáni Rác gyógyfürdő tervpályázata (díjazott terv), Domonkos Jenő, Solymossy Antal, Frölich Tibor társtervezőkkel, 1969.[16]
Budapest, Automatizálási Kutatóintézet (AKI) székháza (Kende utca).
Blida, (Algéria), Városi Rendelőintézet és Szociális Központ (Centre Médico-Social), 1975–1977.[17]
Budapest, piarista gimnázium tornaterme (Mikszáth Kálmán tér 1.), a tetőszerkezetet Hegyi Dénes, a fűtést és szellőzést Csapody Béla tervezte, 1980-1982. – Az iskola addigi udvarát acélvázas tetővel fedték le. Miután a gimnázium 2011-ben a Piarista utcába költözött, és az épületet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkara használja, a tornaterem eredeti célú használata megszűnt.
Debrecen, Svetits leánygimnázium új épületszárnya (diákotthonnal), 1983–1985.
Pusztaberki, harangtorony a római katolikus plébániatemplom mellett, 1976. – A vasbetonból készült, a templommal egybeépített tornyot 1997-ben lebontották, és helyére fából készült, a templomtól különálló harangláb épült.
Gyál, Szent István római katolikus plébániatemplom, Cser Károly statikus mérnök közreműködésével, 1981-1983. – A falu korábbi templomát 1948-ban egy kocsmából és a hozzá tartozó bálteremből alakították ki. 1981-ben a báltermet nyolcszögben körbeépítették, tetőt, tornyot emeltek. Amíg el nem készültek, a régi épületben folyt a liturgia, majd 1983-ban, amikor már állt az új templom, lebontották a régit, és téglánként kihordták az új épület ajtaján. „Most sem lehetne szebbet, jobbat tervezni, építeni. Tornya mint győzelmet hirdető két ujj emelkedik a magasba, mennyezete mint egy hatalmas madár védőszárnya, vonalai erőt és égre törő lendületet fejeznek ki.[20] – A templombelsőben a feltámadt Krisztus alakjának égre nyíló karjai vezetik a tekintetet az épület egyetlen tetőtéri ablaka és az ég felé, ezért illeti a „fény temploma" elnevezés. A „Szent István Országtabló” 38 nagyméretű réztáblából álló, sokalakos munka, szintén Perczel Dénes alkotása.
Budapest-Óbuda-Hegyvidék, Szentháromság plébániatemplom (Vörösvári út), 1983–1984. – Ő tervezte a szentély falán látható gipszmozaikot is.
Domaszék, Szent Kereszt plébániatemplom, 1985-1988.
Budapest, Józsefváros, Krisztus király plébánia, piarista iskolatemplom és növendékház (zártkörű és meghívásos tervpályázat, meg nem valósult terv), 1989.[21]
Belsőépítészeti munkák
Budapest, Francia Műszaki és Tudományos Tájékoztatási Központ (Duna utca)[22]
Budapest, Farkasréti temető, Sík Sándor síremléke (28/2. parcella), 1964. – Kivitelezői Vénusz Gyula kőfaragó mester és Kis Sándorné Lesenyei Márta szobrászművész (a korpusz alkotója) voltak. 1980-ban fölszámolták, és Sík Sándor hamvait a Kerepesi úti temető piarista sírboltjába szállították.
Budapest, Kalazantinum piarista növendékház új kápolnája (Mikszáth Kálmán tér), 1974. – Miután a növendékház 2003-ban átköltözött a Váci utcai (Piarista köz) piarista székházba, a kápolna használaton kívül került, majd a piaristák végleges elköltözése során 2011-ben fölszámolták.
Székkutas, római katolikus plébániatemplom (neogótikus) belső átalakítása, 1974. – A szembemiséző oltár vörös márvány felületén Szent Mihálynak a sárkánnyal folytatott harca került.
Budapest, Mikszáth Kálmán tér, piarista kápolna átalakítása (főoltár mögötti fal aranyozása, festett álmennyezet), 1975.
Debrecen, Svetits leánygimnázium kápolnája, 1976. – A régi kápolna helyén, a hosszanti fal elé épült új, szembemiséző oltárhely, amelyet félkörívben vesznek körül a padok. Az oltárt, az ambót és a tabernákulumot díszítő részmetszeteket, valamint a feszület életnagyságú korpuszát is Perczel Dénes készítette. Utóbbit élete egyik fő művének tartotta.[27]
Kiskunmajsa, római katolikus plébániatemplom (barokk) rekonstrukciója és a liturgikus tere, 1987-1989. – Ő tervezte az orgona mögött látható üvegablakot is (1994).
Pilisvörösvár, Szent Család templom (modern) liturgikus tere (oltárkép, oltár, olvasóállvány), 1992.
↑Kubinszky Mihály, A soproni Liszt Ferenc Kultúrház felújítása, Magyar Építőművészet 1970:6. Winkler Gábor, Öröm és üröm Sopronban: Magyar Művelődés Háza Konferencia és Kulturális Központ, Sopron, Régi-Új Magyar Építőművészet, 2003:3, 17-18.
