Pentti Linkola

Pentti Linkola
Született	Kaarlo Pentti Linkola 1932. december 7.[1][2][3] Helsinki[2]
Elhunyt	2020. április 5. (87 évesen)[4] Sääksmäki[5]
Állampolgársága	finn
Szülei	Kaarlo Linkola
Foglalkozása	filozófus író ökológus ornitológus környezetvédő halász másként gondolkodó esszéíró
Iskolái	Helsingin Suomalainen Yhteiskoulu
Kitüntetései	Eino Leino-díj (1983)
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Pentti Linkola témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Kaarlo Pentti Linkola (Helsinki, 1932. december 7. – Valkeakoski, 2020. április 5.)[6][7] radikális finn mélyökológus,[8] ornitológus,[9] polemisztikus, természettudós, író és halász.

Széles körben írt ötleteiről és Finnországban kiemelkedő gondolkodó volt.[10][11] Linkola egész évben horgász volt 1959 és 1995 között. A Keitele és Päijänne tavakban, illetve a Finn-öbölben halászott, 1978 óta a Vanajavesi tóban halászott.[12]

Linkola az embereket vádolta a környezet folyamatos károsodása miatt. A gyors népességcsökkenést biztatta a túlnépesedés által okozott problémák leküzdése érdekében.[11]

Élete

Linkola Helsinkiben nőtt fel, nyarait vidéken töltötte anyai nagyapja, Hugo Suolahti tanyáján. Apja, Kaarlo Linkola botanikus és fitogeográfus, valamint a Helsinki Egyetem rektora volt, apai nagyapja ugyanannak az egyetemnek kancellárjaként dolgozott. Pentti Linkola úgy döntött, hogy első év után nem folytatja állattani és botanikai tanulmányait.

Linkolát Finnország egyik legismertebb ornitológusának tekintik, de feladta kutatói pályafutását, hogy egyszerű halászként éljen.[9]

Pentti Linkola haláláról 2020. április 5-én számoltak be. Családja nem kommentálta az eseményt.[6]

Nézetek

Linkola szerint a demokrácia tévedés volt, mondván, hogy inkább a diktatúrákat részesíti előnyben[13] és csak a radikális változások akadályozhatják meg az ökológiai összeomlást.[9] Azt állította, hogy a világ emberi populációi, függetlenül attól, hogy fejlettek vagy fejletlenek-e, nem érdemelik meg a túlélést a bioszféra egészének rovására.[14] 1994 májusában Linkola szerepelt a Wall Street Journal Europe címlapján.[15] Azt mondta, hogy a világ népességének radikális csökkentését támogatja, és a következőket mondta egy jövőbeli világháborúról: "Ha lenne egy gomb, amelyet megnyomhatnék, habozás nélkül feláldoznám magam, ha ez azt jelentené, hogy emberek milliói halnak meg."[16]

Linkola írásai érzelmi részletekben írják le azt a környezeti pusztulást, amelynek szemtanúja volt. Az 1979-ben megjelent Toisinajattelijan päiväkirjasta (Egy disszidens naplójából) művét Andreas Baader és Ulrike Meinhof német baloldali aktivistáknak dedikálta, kijelentve, hogy "ők a jelzőtáblák, nem a Názáreti Jézus vagy Albert Schweitzer".[9]

Mika Merviö, a Kibi Nemzetközi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok tanszékének professzora azt állítja, hogy míg a finn környezetvédők többsége elhatárolódott Linkolától, a környezetért aggódók lelkesen olvassák az írását. Merviö azt állítja, hogy Linkola "'a kényelmetlen igazság' nagyon finn és sötét változatát képviseli".[9]

1995-ben Linkola megalapította a Finn Természeti Örökség Alapítványt (Luonnonperintösäätiö),[17] amely a Finnország déli részén még megmaradt néhány ősi erdő megőrzésére és egyéb természetvédelemi célokra összpontosít. Az alapítvány magánszemélyektől és cégektől kapott adományokból olyan egyedi erdőterületeket vásárol meg, amelyek védelmet érdemelnek.

Művei

• Linkola, Pentti és Olavi Hilden: Suuri Lintukirja. Otava, 1955, megújított kiadás, 1962
• Linkola, Pentti: Isänmaan ja ihmisen puolesta: Mutta ei ketään vastaan. Negyedik kiadás. Helsinki: Suomen sadankomitealiitto, 1981 (eredetileg 1960-ban jelent meg)
• Linkola, Pentti: Pohjolan linnut värikuvin: Elinympäristö. Levinneisyys. Muutto. Otava 1963–67
• Linkola, Pentti: Unelmat paremmmasta maailmasta. Negyedik kiadás. Porvoo: WSOY, 1990
• Linkola, Pentti: Toisinajattelijan päiväkirjasta. Porvoo: WSOY, 1979. (1983-ban Linkola e könyvéért megkapta az Eino Leino díjat.)[18]
• Linkola, Pentti és Osmo Soininvaara: Kirjeitä Linkolan ohjelmasta. Porvoo: WSOY, 1986
• Linkola, Pentti: Johdatus 1990-luvun ajatteluun. Porvoo: WSOY, 1989
• Vilkka, Leena (szerk.): Ekologiseen elämäntapaan: vezércikk. Helsinki: Yliopistopaino, 1996
• Linkola, Pentti: Voisiko elämä voittaa. Helsinki: Tammi, 2004
• Linkola, Pentti: Diadalmaskodhat az élet?: Forradalmi megközelítés a környezeti válsághoz. Egyesült Királyság: Arktos Media, 2nd Revised ed. 2011. ISBN 1907166637 (Voisiko elämä voittaa angol fordítása: Can Life Prevail?: A Revolutionary Approach to the Environmental Crisis)

Jegyzetek

1. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
2. Luonnonsuojelija Pentti Linkola on kuollut (finn nyelven). YLE, 2020. április 5. (Hozzáférés: 2020. április 5.)
3. Pentti Linkola (svéd nyelven). Society of Swedish Literature in Finland
4. Matti Tanner: Pentti Linkola 1932–2020: Äärimmäinen luonnonsuojelija ei säästänyt itseään – ihmisten vihaajaksi luultu erakko oli loistava seuramies, 2020. április 5. (Hozzáférés: 2020. április 6.)
5. Matti Kuusela: Pentti Linkola kuoli kotonaan nukkuessaan, vielä viikko sitten hän osallistui kokoukseen, suunnitteli metsien suojelua – ja odotti, milloin linnut alkavat taas laulaa, 2020. április 5. (Hozzáférés: 2020. április 6.)
6. „Luonnonsuojelija Pentti Linkola on kuollut”, Yleisradio, 2020. április 5. (Hozzáférés: 2020. április 5.) (finn nyelvű) 
7. „Pentti Linkola kertoi voinnistaan vasta kolme päivää sitten julkaistussa haastattelussa Kulttuuritoimitus-lehdessä – "Koronavirus voi hieman jarruttaa maapallon tuhoa"”, MTV, 2020. április 5. (Hozzáférés: 2020. április 5.) (finn nyelvű) 
8. Mika LaVaque-Manty, "Arguments and fists: political agency and justification in liberal theory", Routledge, 2002, p. 159.
9. Harris, Paul G.. Environmental Change and Foreign Policy: Theory and Practice. Routledge, 125. o. (2009. január 26.). ISBN 9781134014811 
10. Henry Minde, Svein Jentoft, Harald Gaski, "Indigenous peoples: self-determination, knowledge, indigeneity", Eburon Uitgeverij B.V., 2008, p. 100.
11. George C. Schoolfield, "A history of Finland's literature", U of Nebraska Press, 1998, p. 271.
12. Turtiainen, Pekka: Kalastaja. Sääksmäki: Voipaalan taidekeskus, 2015.
13. Pentti Linkola: Ecofascism and Deep Ecology. www.penttilinkola.com. (Hozzáférés: 2019. március 22.)
14. Linkola, P., "Humanflood", trans. H. Heinonen & M. Moynihan. Originally published in Apocalypse Culture II, ed. A. Parfrey (Feral House, 2000). pp. 436–451. ISBN 0922915571
15. Neuhaus, Richard John. The best of The Public square: selections from Richard John Neuhaus' celebrated column in First things. Institute on Religion and Public Life, 61. o. (1997). ISBN 0-9659507-0-0 
16. Milbank. „A Strange Finnish Thinker Posits War, Famine as Ultimate 'Goods'”, The Wall Street Journal Asia, 1994. május 24., 1. oldal 
17. Linkola, Can Life Prevail?: A Radical Approach to the Environmental Crisis (Budapest: Arktos, 2011).
18. Eino Leinon palkinto (finnish nyelven). The Finnish Book Foundation. [2014. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 30.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Pentti Linkola című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További irodalom

• Kämäräinen, Kauko: Linkola, oikeinajattelija. Tampere: Määrämitta, 1992
• Alén, Eero: Linkolan soutajan päiväkirja. Turku: Sammakko, 2006
• Turtiainen, Pekka: Kalastaja. Sääksmäki: Voipaalan taidekeskus, 2015