Kezdődő izomsorvadásos betegsége lábának amputálásával fenyegette, orvosi javaslatra betegségét 1904-ben a labdarúgással igyekezett gyógyítani. Szülővárosának csapatában, a Kölnben bizonyította tehetségét. A láb izomzata megerősödött és a fiatal játékosként 1910-ben a nemzeti válogatottban, a Németország-Belgium (3:0) mérkőzésen szerepelt. 1914-ben befejezte az aktív labdarúgó játék folytatását.
Nemzeti játékvezetés
A játékvezetői vizsgát1914-ben tette le. A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói tevékenységet is végzett. 1922-ben lett az I. Liga játékvezetője. A nemzeti játékvezetéstől 1943-ban vonult vissza.
1922-ben az Hamburger SV – 1. FC Nürnberg döntő második mérkőzését vezette. A heves küzdelemnek komoly veszteségei voltak, az 1 FC Nürnberg csapatából négy játékost kiállított, a mérkőzés félbeszakadt. A Német Labdarúgó-szövetség (DFB) a kupagyőzelmet az SV Hamburgnak ítélte.
Nemzetközi játékvezetés
A heves küzdelemnek komoly veszteségei voltak, az 1 FC Nürnberg csapatából négy játékost kiállított, a mérkőzés félbeszakadt. A Német Labdarúgó-szövetség (DFB) a kupagyőzelmet az SV Hamburgnak ítélte.
A Német labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1922-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a németet beszélte. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. 1933-ban európai körúton volt, mert annyi felkérést kapott, hogy szinte állandóan távol volt hazájától. A német nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 41. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. 1922 – 1943 között Európában a legfoglalkoztatottabb játékvezető volt, 21 év alatt 82 nemzetközi válogatott és klubmérkőzést mérkőzést vezetett. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1943-ban, 57 évesen búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 75
Az 1936. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornájának találkozóin a FIFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Az olimpiák történetében 6. európaiként, első németként a döntő találkozót vezethette.
1882-ben az Egyesült Királyság brit tagállamainak négy szövetség úgy döntött, hogy létrehoznak egy évente megrendezésre kerülő bajnokságot egymás között. Az utolsó bajnoki idényt 1983-ban tartották meg.