hu Paul Lovens

	Paul Lovens
	Dánia, 2018
	Életrajzi adatok
Született	1949. június 6. (75 éves); Aachen
	Pályafutás
Műfajok	dzsessz
Hangszer	dobfelszerelés
Tevékenység	dzsesszzenész; ütőhangszeres;
Kiadók	FMP/Free Music Production; Emanem Records; Evil Rabbit Records;
	Paul Lovens weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Lovens témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Paul Lovens, (Aachen, 1949. június 6. –) német dzsesszdobos, ütőhangszeres.

Pályafutása

Lovens autodidakta zenész. Tizennégyéves kora óta játszik zenekarokban. Kezdetben a dixieland és a tánczene területén, később a dzsessz különböző műfajaiban is. Turnézenészként több mint 50 éve jár külföldön, és számtalan felvételen hallható.

1968/69-ben az Organization együttesben játszott Florian Schneiderrel, Ralf Hütterrel és Eberhard Kranemannal.

1969-től a free dzsessz foglalkoztatta. 1970 óta folyamatosan trióban játszik Alexander von Schlippenbach-al (zongora) és Evan Parkerrel (szaxofon), valamint a Globe Unity Orchestra-ban.

Tagja volt a Berlin Contemporary Jazz Orchestra-nak is. Rüdiger Carllal, Hans Reichellel és Shelley Hirsch-lel megalakította a September Bandet. 1976-ban Paul Lyttonnal megalapította saját Po Torch kiadóját). 2014-ben a római Villa Massimo munkatársa volt.

Aachenben és Nickelsdorfban él.

Zenekarvezető

Voerkel/Frey/Lovens (1976)
Carpathes with Michel Pilz, Peter Kowald (1976)
Was It Me with Paul Lytton (1977)
Paul Rutherford/Paul Lovens (1978)
Moinho Da Asneira with Paul Lytton (1980)
Weavers with Gunter Christmann, Maarten Altena (1980)
The Last Supper with Toshinori Kondo (1981)
Der Traum Der Roten Plame (1982)
Death Is Our Eternal Friend with Toshinori Kondo (1983)
The Fetch with Paul Lytton (1984)
Stranger Than Love with Alexander von Schlippenbach (1985)
News from the Shed with Butcher/Durrant/Malfatti/Russell (1989)
Regalia with Cecil Taylor (1989)
Goldberg with Urs Voerkel (1990)
Nothing to Read with Mats Gustafsson (1991)
Choice-Chase with Stephan Wittwer (1995)
Mouth Eating Trees and Related Activities with Mats Gustafsson (1996)
Patrizio with Eugene Chadbourne (1997)
Quicksand with Frank Gratkowski (2001)
Papajo (2002)
Acthung with Thomas Lehn (2003)
Trio with Christmann/Gustaffson (010)
Wegen Meines with Moodswing 3 (2010)
Live at Hasselt with Vandeweyer/Van Hove/Blume (2013)
Live 2013 with Stefan Keune (2016)
Mein Freund Der Baum with Stoffner/Mahall (2017)
The Room: Time and Space, with Seppe Gebruers, Hugo Antunes (2018)
Nothing Particularly Horrible with Keune/Russell/Schneider (2019)
Meeting the Past (2020)

Díjak

2019: Albert Mangelsdorff-díj

Jegyzetek

↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 31.)
↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)

Források

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul Lovens című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

[0477a7bff3e62fcf4d7ad0c630b0cb3b06d41fd3-1] BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 31.)

[f414f3b09148ff8124262a3c05558043cde9ef6b-2] The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)

[1]

[2]