Patat János

Patat János
Patat János portréja, 1890 körül
Született	1849. május 3. Klagenfurt
Elhunyt	1906. október 2. (57 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	olasz osztrák-magyar
Gyermekei	Patat Lajos
Foglalkozása	zenész zeneszerző karmester zenepedagógus
A Wikimédia Commons tartalmaz Patat János témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Patat János - születési nevén Johann Patat (Klagenfurt, 1849. május 3. – Budapest, 1906. október 2.) olasz származású zenész, zenetanár, karmester és zeneszerző.

Élete

Édesapja, Giovanni Giuseppe Patat, az olaszországi Gemona del Friuliból származó Patat család sarja volt, katonakarmesterként[1] dolgozott, és Karintiában vette feleségül Anna Zoppothot. Fiuk, Giovanni/Johann/János Klagenfurtban született.

Legismertebb gyermekei (Erdélyi) Patat Leó zongoraművész, karmester, Patat Pál Aladár vendéglős és Patat Lajos mesterszakács.

János 12 éven át, 1880-ig a karintiai 26. lövész zászlóalj kürtöseként szolgált. Időközben 1872-ben létrehozta a klagenfurti Katonaegylet veteránegyesületének zenekarát.[2]

Klagenfurtban végezte iskoláit, 1863-1864 között a császári és királyi Felsőreáliskolába járt. 1878-ban az ukrajnai Brodiban zenét és éneket tanít, többek között a helyi Reál- és Felsőgimnáziumban,[3] és emellett zenél is. A mai Szlovénia területén található Zomborból a mai Ptujba költözve 1882 júniusától 1883 februárjáig a Musikschule des Musikvereins Pettau igazgatói és hegedűtanári feladatait látta el.[4]

1893-ban Budapesten állampolgári esküt tett. 1898-ban Grazban és Zágrábban vezényelt.[5][6] 1899-ben belépett a Magyarországi Zenészek Országos Segély- és Nyugdíjegyesületébe.[7]

A Rostély (mai Gerlóczy) utcában, 1898-tól pedig a Révai utcában működő Folies Caprice mulató zongoristájaként, majd karmestereként tevékenykedett. A század első éveiben az Orfeum (a mai Operettszínház része) karmestere is lett.[8]

A nyári idényben a városligeti Ős-Budavárban volt karmester.

Művei

Patat János Das Gänseblümchen című szerzeményének címlapja

Művei közül csupán kevés maradt fenn, de különböző források többet is említenek.

• Josefi-Marsch (1871 előtt)[9]
• Négyszemközt-Polka[10]
• Wir tanzen ohne Rast und Ruh/A tánc az folyik szertelen: Wenn wir da hier recht munter oben steh'n. Francia polka két énekhangra, zongorakísérettel. Kiadó: Klökner Ferenc, Budapest, 1898.
• Spanien bei Tag und Nacht/Spanyolhon nappal és éjjel. Dal énekhangra, zongorakísérettel. Szöveg: Schöpl. In: Zenélő Magyarország zenemű folyóirat, VIII. évfolyam 20. füzet (1901. október 15.)
• Das Gänseblümchen. Dal énekhangra, zongorakísérettel. Szöveg: Schöpl. Kiadó: Bárd Ferencz és testvére, Budapest–Lipcse, 1903/1904.
• Ich fühle dich im Herzen. Dal énekhangra, zongorakísérettel. Szöveg: Schöpl. Kiadó: Bárd Ferencz és testvére, Budapest–Lipcse, 1903/1904.
• Waldblüthen-keringő. Kb. 1905.
• Touristen-Marsch. Kb. 1905.
• Vázsonyi Vilmos induló. Induló zongorára. Kiadó: Zipser és König, Budapest, 1901[11]

Átirat:

• Alois Kutschera: Das Christkinderl. Dal szárnykürtre és zenekarra. Kiadó: Rózsavölgyi és tsa, Budapest.

Jegyzetek

1. „A zongoránál Erdélyi Patat Leó ül... (Az Újság, 1925. február 27.)”. 
2. „Klagenfurter Zeitung, 1872. június 2.”. 
3. A Brodi Reál- és Felsőgimnázium 1880-as évkönyve. (Hozzáférés: 2023. február 21.)
4. dLib.si - Razvoj violinske pedagogike in šolstva na Slovenskem od začetka 19. stoletja do začetka druge svetovne vojne. www.dlib.si. [2020. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 18.)
5. „Grazer Tagblatt, 1898. február 25.”. 
6. „Agramer Zeitung, 1898. március 5.”. 
7. „Zenelap, 1899 (13. évfolyam, 22. szám)”. 
8. „A zongoránál Erdélyi Patat Leó ül... (Az Újság, 1925. február 27.)”. 
9. „Klagenfurter Zeitung, 1871. május 27.”. 
10. Felvidéki Híradó, 1888. (Hozzáférés: 2022. szeptember 2.)
11. „Borsszem Jankó, 1901 (XXXIV. évfolyam, 43. szám)”.