hu Pasta

	Pastasciutta
	Pasta al Forno
Nemzet, ország	Olaszország
Alapanyagok	darált hús; paradicsommártás; tészta
Fűszerek	oregano; rozmaring; kakukkfű; bazsalikom; reszelt sajt
	A Wikimédia Commons tartalmaz Pastasciutta témájú médiaállományokat.

A pasta (vagy pastasciutta) szinte minden olasz tésztaétel összefoglaló elnevezése. A szakirodalom 1154-ben említi a szót először; Szicíliában.

„A konyha szigorú dogmatikusai vitatják a pastasciutta római eredetét. A tésztafélék, mondják, csak a XIX. század találmányai. (Ők is a Porta Pián ütött résen jutottak be a városba.) Ezzel szemben az már szent igaz, hogy a hét domb városának mai lakója aligha tudná elképzelni az életét pastasciutta, a szerelmetes spagetti nélkül.” – Lénárd Sándor

A pasta-hoz három összetevő nélkülözhetetlen: főtt tészta, sugo, vagyis a mártás, reszelt parmezán. Egyebekről napestig lehet vitatkozni. Az olaszok meg is teszik. Mindőjüknek van saját („legjobb”) receptje.

Az tészta durumlisztből^[1] tojás hozzáadása nélkül készül. Másutt viszont tojással. Embere és lisztje válogatja.

Történet

Az elterjedt legenda szerint Marco Polo hozta magával a tésztát Kínából, ami nem igaz, illetve, csak annyiban, hogy a kínaiak is esznek tésztaféléket. Aztán kiderült, ezt a legendát az amerikai Macaroni Journal egy reklámosa találta ki.

Az olasz tészta durumbúza lisztjéből készül, a kínai konyha gyakran rizslisztet használ a tésztákhoz. A durumliszt fehérjében gazdag, az ebből készült tészta könnyen formázható.

A rómaiak valahol megírták, hogy az etruszkoktól átvettek egy lagane nevű ételt, ami valami tésztaféleség lehetett, és a mai lasagne szó talán ebből eredeztethető. A beszámoló szerint a laganét nem főzték, hanem kemencében sütötték meg.

Horatius is megemlíti a laganét, az II. második században Naucratisi Athene pedig receptet is közöl a laganéhoz. Görögországban és a Közel-Keleten mindig is ettek tésztát a hírek szerint. A Római Birodalom bukása után időre feledésbe merült a száraztészta.

Muhammad Al-Idrisi, arab utazó, térképész és földrajztudós leírta, hogy a Trabia nevű szicíliai faluban vízimalmok őrölnek, és rengeteg tésztát gyúrnak, amit keresztény és muszlim országokba exportálnak. Joggal feltételezhető, hogy az arabok ezt elhozták magukkal Szicíliába, azaz rövidesen Itáliába is.

A maccaruni szó a egy arab-latin keverékszó, ami szicíliai nyelven azt jelenti, hogy dagasztani. Annyi bizonyos, hogy Szicília klímája és talaja elősegítette a pasta elterjedését. Az első leírt tésztarecepteket az aquileiai fejedelem főszakácsa jegyezte le 1450-ben. A 17. századra a pasta mindennapi étellé vált. Hernán Cortés fékevesztett indiángyilkoló tevékenysége mellett – többek között – a paradicsomot is importálta Európába. Így már minden együtt volt az olasz mindennapi pastasciuttához.