Parragi György

Parragi György
Született	Paraschuch György 1902. április 20. Pécsbánya
Elhunyt	1963. március 19. (60 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	újságíró politikus
Tisztsége	az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. június 2. – 1945. november 4.) magyarországi parlamenti képviselő (1947. augusztus 31. – 1949. május 15.) Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja (1947. október 7. – nem ismert) magyarországi parlamenti képviselő (1949. május 15. – 1953. május 17.) magyarországi parlamenti képviselő (1953. május 17. – 1963)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1951) Munka Érdemrend (1962)
Sírhelye	Farkasréti temető (39-1-21)[1][2]
Sablon Wikidata Segítség

Parragi György, 1912-ig Paraschuch György[3] (Pécsbánya, 1902. április 20.[4] – Budapest, 1963. március 19.) politikus, országgyűlési képviselő, újságíró.

Élete

Paraschuch József bányamunkás és Sorg Klára fiaként született. Iskoláit Pécsett végezte. A középiskola befejezése után előbb a pécsi gombgyár alkalmazottja, majd újságíró lett egy helyi lapnál. A Tanácsköztársaság alatt vöröskatona volt, részt vett a győzelmes északi hadjáratban. 1922–1926 között a soproni Erdőmérnöki Főiskola hallgatója volt. Tanulmányait nem fejezete be, mert állást kapott a Sopron Vármegye című lapnál, amelynek 1925-től szerkesztője volt.

1938-ban Budapestre költözött. A háború alatt a Magyar Nemzet főmunkatársa és a Mai Nap újságírója volt, de írt a Független Magyarországba is. Publicisztikai cikkeiben elkeseredetten küzdött a német befolyás és a nyilas mozgalmak ellen. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság tevékenységében. 1943-ban a Délmagyarország is közölte írásait. 1944-ben csatlakozott a kisgazdapárthoz. 1944. március 14-én a Gestapo letartóztatta, majd március 25-én a mauthauseni koncentrációs táborba szállították, ahonnan 14 hónapi raboskodás után, 1945. május 5-én szabadulhatott.

Hazatérése után folytatta újságírói pályáját, a Magyar Nemzet főmunkatársaként dolgozott. 1945 nyarán az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjévé választották; eredményét az 1945-ös választáson is sikerült megismételnie. 1946-ban ő szerkesztette az FKGP Igazság című hetilapját. 1946. szeptemberben bekerült a párt intézőbizottságába. 1947. február 5-én kilépett az FKGP-ből, majd Balogh Istvánnal együtt megszervezte a Független Magyar Demokrata Pártot, ahol alelnöki tisztséget töltött be. Ennek színeiben az 1947-es választáson pótképviselővé választották és még abban az évben behívták egy megüresedett helyre. 1948–1950 között a Magyar Vasárnap főszerkesztője volt. 1951. december 14-étől 1958. november 26-áig az Elnöki Tanács tagja volt. 1954. októberben a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökségi tagjává választották. 1955 májusában kinevezték a Magyar Nemzet főszerkesztőjévé. 1957–1962 között a Hétfői Hírek főszerkesztője volt. 1956. október végén részt vett a rövid életű Kereszténydemokrata Párt megalakításában (nem azonos a mai Kereszténydemokrata Néppárt – KDNP – bármely elődpártjával). Korábban tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.[5]

Díjai, elismerései

• Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozata (1950)[6]
• Kossuth-díj (1951)
• Munka Érdemrend (1962)[7]

Művei

• Élet-halálharc az olaj körül (Budapest, 1940)
• Mauthausen (Budapest, 1945)
• Az iráni olaj regénye (Budapest, 1951)
• Fasizmus frakkban és mundérban (Budapest, 1962)

Emlékezete

• Alakja felbukkan Kondor Vilmos magyar író Bűnös Budapest és Budapest novemberben című bűnügyi regényeiben.

Jegyzetek

1. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
3. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 199483/1912. Forrás: MNL-OL 30802. mikrofilm 339. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1913. év 69. oldal 32. sor
4. Születési bejegyzése a pécsbányatelepi polgári születési akv. 61/1902. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 17.)
5. Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3–4. 195–199. o., library.hungaricana.hu.
6. Magyar Közlöny, 1950. február 4. (55. szám)
7. Magyar Közlöny, 1962. május 19. (35. szám)

Források

• Életrajza az '56-os intézet honlapján
• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-2500-3  
• Életrajza az Országgyűlési Almanach 1945-1947-ben
• „Parragi úr közveszélyessé vált, tehát meg fogjuk fékezni” – Magyar Hang.org, 2019. február 6.