Papp Ferenc (irodalomtörténész)

Ez a szócikk az irodalomtörténész Papp Ferencről szól. Hasonló címmel lásd még: Papp Ferenc (egyértelműsítő lap).

Papp Ferenc
Született	1871. december 12.[1] Nemesmagasi
Elhunyt	1943. október 12. (71 évesen)[1][2] Budapest[3]
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	irodalomtörténész irodalomkritikus tanár
Iskolái	Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Kollégium és Szakképző Iskola Budapesti Tudományegyetem (1890–1895)
A Wikimédia Commons tartalmaz Papp Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Papp Ferenc (Nemesmagasi,[4] 1871. december 12. – Budapest, 1943. október 12.) irodalomtörténész, kritikus, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Irodalomtörténeti munkássága főként Kemény Zsigmond és Gyulai Pál életművének monografikus feldolgozása kapcsán jelentős.

Életútja

Doktorrá avatás királyi kitüntetés mellett. A Magyar Tudományos Akadémia nagy dísztermében 1895. október 30-án. A felolvasó dr. Kováts Gyula dékán

A soproni evangélikus líceumban járta ki középiskoláit, majd 1890-ben beiratkozott a Budapesti Tudományegyetemre. Itt szerzett 1895-ben magyar–latin szakos tanári, illetve bölcsészdoktori oklevelet. Királyi kitüntetés mellett,[5] sub auspiciis Regis avatták doktorrá Hegedűs Lóránttal és Szladits Károllyal. A legutolsó ilyen doktorrá avatás 1838. július 21-én történt. Akkor gróf Cziráky Jánost avatták föl.

Előbb Gernyeszegen volt Teleki Domokos és Géza házinevelője, a Teleki fiúkkal bejárta Erdélyt és Bajorországot is, majd 1897-ben a tanári pályára lépett. Az Országos Nőképző Egyesület fővárosi leányiskolájában, 1900-tól 1917-ig az I. kerületi állami főgimnáziumban tanított. 1917-től 1931-es nyugdíjazásáig a Budapesti Középiskolai Tanárképző Intézet gyakorlógimnáziumában oktatott, 1920 után címzetes igazgatói címmel.

Munkássága

Irodalomtörténeti kutatásai elsősorban Kemény Zsigmond és Gyulai Pál életművének pozitivista szemléletű, adatokban bővelkedő, monografikus feldolgozására, összegyűjtött műveik kritikai kiadására irányultak. Akadémiai székfoglalóit Gyulai Pál lírai költészetének fejlődése 1842-től 1858-ig (1922), illetve Gyulai Pál, az irodalomtörténet-írás művésze (1939) címen tartotta meg. Ezenkívül foglalkozott Batsányi János, Kis János, Petőfi Sándor költészetével, Rákosi Jenő publicisztikai tevékenységével, továbbá Széchenyi István és Eötvös József – műveikben kibontakozó – világnézeti fejlődésével.

Kritikákat is írt, 1931-től pedig Az Országos Református Tanáregyesület Évkönyvét szerkesztette.

Társasági tagságai és elismerései

1921-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1939-ben pedig rendes tagjává választották, de már 1916-tól részt vett az MTA irodalomtörténeti bizottságának munkájában. 1920-tól a Kisfaludy Társaság rendes tagja volt.

1932-ben elnyerte az MTA Marczibányi-jutalmát.

Főbb művei

• A valószerűség és határai a művészetben. Budapest. 1894.
• Báró Kemény Zsigmond hátrahagyott művei. Szerk. Papp Ferenc. Budapest. 1914.
• Báró Kemény Zsigmond I–II. Budapest. 1922–1923. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata)
• Rákosi Jenő, a hírlapíró. Budapest. 1924.
• Gyulai Pál irodalmi emlékei. Szerk. Papp Ferenc. Budapest. 1926.
• Gyulai Pál és Pataki Emília. Debrecen. 1927.
• Gyulai Pál id. Bethlen János körében. Kolozsvár. 1930 (Erdélyi Tudományos Füzetek 26.)
• Gyulai Pál I–II. Budapest. 1935–1941. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata)

Jegyzetek

1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/11797.htm, Papp Ferenc, 2017. október 9.
2. BnF-források (francia nyelven)
3. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. május 28.)
4. Jelenleg: Kemenesmagasi
5. Akik egész közép- és főiskolai pályafutásuk alatt mindig kitűnő eredménnyel tanultak, pályatársaik közt mindig a legkitűnőbbek közé tartoztak, s végül a doktori vizsgálatot is kitűnő sikerrel tették le.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905.  
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 357–358. o.  
• Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 118–119. o. ISBN 963-547-414-8  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 971. o.

További információk

• Gulyás Pál: Papp Ferenc. In: Irodalomtörténet 1944.
• Hamza Gábor - Hoffman István: Promotio sub auspiciis Praesidentis Rei publicae különös tekintettel a magyar és osztrák jogászokra. Történelmi és aktuális áttekintés. Jogelméleti Szemle 2013/4. http://jesz.ajk.elte.hu