hu Palazzo di Brera

	Palazzo di Brera
	A palota udvara
Település	Milánó
Megnyitás	1776
Építész(ek)	Piero Portaluppi; Gualtiero Galmanini;
	Hasznosítása
Felhasználási terület	szépművészeti múzeum; oktatási intézmény; galéria; museum of modern art; Italian national museum; Istituto museale ad autonomia speciale; Museum of the Italian Ministry of Culture;
Szolgáltatások	kávéház; könyvesbolt; levéltárépület; fotóarchívum; könyvtár; restaurátorműhely; ruhatár;
Alapterület	523 087; 4174; m²
	Elhelyezkedése
	Palazzo di Brera Pozíció Olaszország térképén
	é. sz. 45° 28′ 19″, k. h. 9° 11′ 16″45.471955°N 9.187815°EKoordináták: é. sz. 45° 28′ 19″, k. h. 9° 11′ 16″45.471955°N 9.187815°E
	Palazzo di Brera weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Palazzo di Brera témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

A Palazzo di Brera egy 17. századi milánói palota, amely a világhírű Brera-képtárnak (Pinacoteca di Brera) és a Brera Akadémia művészeti főiskolának az otthona.

Története

A 12. században a kolduló barátok rendje gyapjúszövéssel foglalkozott, s ezen az akkor még lakatlan területen (Braida jelentése füves tér) házat épített, innen származik a Brera név. A székház mellett 1472-ben épült fel a Santa Maria di Brera-templom, melyet Borromei Szent Károly a jezsuitáknak adományozott. A ma is látható palotát 1651-ben kezdte el építeni Francesco Maria Richini, majd fia Gio Domenico Rossone közreműködésével folytatta. 1773-ban a jezsuiták rendjét felszámolták ugyan, de az épületet Giuseppe Piermarini tervei alapján kibővítették. 1776-ban Mária Terézia a palotát a Szépművészeti Akadémia székhelyévé tette, amelynek része volt a képtár. Utóbbit 1809-ben nyitották meg a nagyközönség előtt. A 19. században a palota melletti templomot lebontották, helyén ma egy bronzszobor áll, amely Francesco Hayezt, az akadémia egyik igazgatóját ábrázolja (1890-ben alkotta meg Francesco Barzaghi). A palota közepén egy tágas udvar áll, amelyet a földszinten és az emeleten is páros oszlopokon nyugvó boltívek sora fog körül. A loggiában tudósok, írók és képzőművészek szobrai láthatók.

A képtár

A Brera-képtár egyike Olaszország legjelentősebb gyűjteményeinek, több mint 500 festményt mutat be a 14–19. század közötti időszakból. A képtár anyagait Carlo Bianconi és Giuseppe Bossi gyűjtötték össze a 18. század elején, amikor az akadémia élén álltak. Jelentősebb műalkotások:

Bellini: Szent Márk igehirdetése egy alexandriai téren, Krisztus sírbatétele és Pietà

da Bologna: Madonna

Boltraffio: Két hódoló

Bordone: Velencei szerelmesek és a Szent család

Borgognone: A Szentek

Bramantino: Mária és a gyermek Jézus Szent Mártonnal és a koldussal és Szent család

ifj. Jan van Brueghel: Barlangtemplom

id. Jan van Brueghel: Falu

Canaletto: Canal Grande

Caravaggio: Az emmausi lakoma

Correggio: A Háromkirályok imádása és Krisztus születése

Crespi: Utolsó vacsora és Madonna Szent Ferenccel és Borromeo Szent Károllyal

El Greco: Meditáló Szent Ferenc

Guercino: Agár megtagadása

Lorenzetti: Mária a gyermek Jézussal

Lotto: Nemesember

Mantegna: Mária a kerubokkal

Moretto da Brescia: Madonna a gyermekkel és Madonna a rózsalugasban

Moroni: A. Navagero portréja

Palma Giovane: Idős férfi portréja

Pordenone: Gyümölcsoltó Boldogasszony

de Predis: Ifjú ember

Procaccini: Madonna és Szent Katalin házassága

Raffaello: Mária eljegyzése

Rembrandt: A nővér portréja

Rubens: Utolsó vacsora

Tiepolo: Szent Antal megkísértése és Madonna a Karmeliták hegyén

Tintoretto: Szent Márk megjelenése a velenceiek előtt

Tiziano: Szent Jeromos és Porcia gróf portréja

Van Dyck: Amilia di Solms hercegnő portréja

da Verona: A Három-királyok imádása

Veronese: Szent Antal Szent Corneliussal és Szent Cipriánnal és Krisztus megkeresztelése

Vivarini: Krisztus sírbatétele

A könyvtár

A Brera Múzeum könyvtára (Biblioteca Nazionale Braidense) az épület hátsó részét foglalja el és az egykori jezsuita gyűjteményt tartalmazza, amely számos újabb könyvvel bővült a későbbi századokban. Több mint 800 000 kötetet, 274 000 röpiratot, 1600 kódexet és kb. 2600 ősnyomtatványt tartalmaz.

Az obszervatórium

1760-ban alapították. Arról nevezetes, hogy a 19. században Giovanni Schiaparelli innen állapította meg a hulló csillagok törvényszerűségeit, és fedezte fel az úgynevezett Mars-csatornákat.

Források

Blanchard Paul: Northern Italy (Blue Guide sorozat), W. Norton Company, London, 2005 ISBN 978-0393327304
Fajth Tibor: Itália Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Budapest, 1980 ISBN 963-243-235-5
Lindner László: Milánó és az északolasz tóvidék, Panoráma útikönyvek, Franklin Nyomda, Budapest, 1984 ISBN 963-243-281-9

További információk

(olaszul) Hivatalos honlap Archiválva 2016. február 21-i dátummal a Wayback Machine-ben

Művészetportál
Olaszország-portál