Pakots József
Pakots József (Alvinc, 1877. március 22. – Budapest, Erzsébetváros, 1933. június 12.)[3] író, újságíró, országgyűlési képviselő, 1909-től a Petőfi Társaság tagja. PályájaErdélyben, Alvincen született, ahol apja, Pakots György iparos volt, anyja Bardócz Róza. Középiskoláit a dévai főreáliskolában végezte, 1896-tól a budapesti egyetemen jogot hallgatott; ekkor az Egyetemi Lapok szerkesztője volt. A fővárosban először a Nemzet című lap (főszerkesztője Jókai Mór) munkatársa lett. Dolgozott a Hazánk, a Magyarság, a Magyar Hírlap és a Pesti Hírlap című lapoknak. 1909-ben a Petőfi Társaságnak tagja, majd titkára és a Petőfi Múzeumnak igazgatója lett. 1920-ban tagja lett Budapest törvényhatóságának (közgyűlésének), ahol többek között felszólalt a numerus clausus ellen. 1922-ben a monori kerületben országgyűlési képviselővé választották demokrata párti programmal; a következő két ciklusban is mandátumhoz jutott: előbb a budapesti déli kerületben, majd ismét Monoron. Szoros barátság fűzte Vázsonyi Vilmoshoz, a Demokrata Párt elnökéhez. Egy ideig elnöke volt a Magyarországi Újságírók Egyesületének. Jelentős szerepet játszott az 1932 májusában megalakult Írók Gazdasági Egyesülete létrehozásában, melynek egy évig lehetett elnöke. Agyvérzés okozta váratlan halála miatt 1933. június 12-én a szervezet lillafüredi találkozója félbeszakadt.[4] Pakots József első elbeszélései az Erdélyi Híradóban jelentek meg. Gazdag irodalmi munkásságot fejtett ki. Elsősorban prózaíróként volt ismert, de színműveket is írt. Egy ideig művészeti igazgatója volt a Star Filmgyárnak, a vállalat több némafilmjének forgatókönyvét is ő készítette. Filmjei közül a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményében fennmaradt A tűz, az Aphrodite, a Leányasszony, A tizennegyedik és néhány rövid töredék.[5] Munkái
Forgatókönyvek
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia