PVC

A kábeleket lágy PVC-vel vonják be

A PVC szerkezete

A PVC – poli(vinil-klorid) – hőre lágyuló, éghető, kémiailag ellenálló, kemény műanyag. A harmadik legnagyobb mennyiségben gyártott szintetikus polimer.[1] A vinil-klorid polimerizálásával állítják elő. Két fajtája a lágy és a kemény PVC; mindkét fajtájából sokféle tárgyat készítenek. Lágy PVC-ből készül például az elektromos kábelek bevonó rétege vagy a kerti locsolótömlő (slag). Kemény PVC-ből főleg a mindenki által ismert PVC-csöveket és padlóburkoló lapokat gyártják, de kiválóan alkalmas gépalkatrésznek is. Keménysége miatt jól bírja a mindennapi használatot. Égéséből (klórtartalma miatt) hidrogén-klorid, dioxin és egyéb környezetkárosító vegyületek keletkeznek.

Előállítása

Acetilénből vízmentes hidrogén-klorid addíciójával keletkezik a vinil-klorid:

HC≡CH + HCl → H₂C=CHCl

Ennek polimerizálásával jön létre a poli(vinil-klorid):

n H₂C=CHCl → [−CH₂−CHCl−]_n

Története

1912-ben német vegyészeknek sikerült először vinil-kloridból PVC-t készíteniük. Ez még rideg és törékeny, nehezen formázható volt. Rugalmasítása után kezdődött a PVC tömegtermelése, és 1943-ra a legfontosabb műanyaggá vált. Ma különböző keménységű PVC-t lágyító anyagok adagolásával állítják elő.

Jegyzetek

1. szerk.: Náray-Szabó Gábor: Kémia. Budapest: Akadémiai Kiadó, 389. o. (2006). ISBN 963-05-8240-6