Pólya Jenő
Pólya Jenő Sándor, névvariáns: Pollák[5][6] (Budapest, 1876. április 30.[7] – Budapest, 1945. április 2.)[8] sebész, egyetemi tanár. ÉletpályájaPólya Jakab (eredetileg Pollák) jogász, egyetemi tanár és Deutsch Anna fiaként született. Apja neves közgazdász író volt. Négy testvére közül a legfiatalabb a világhírnevet szerzett matematikus, Pólya György (1887–1985). Középiskolai tanulmányait a budapesti V. kerületi Királyi Katolikus Főgimnáziumban végezte (1885–1893), majd felvételt nyert a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára, ahol 1898. szeptember 22-én avatták orvosdoktorrá. Ötödéves egyetemistaként pályadíjat nyert szemészetből, és a magyar szemészeti iskola alapítója, Schulek Vilmos, illetve az őt követő Grósz Emil klinikájára ment, ahol 1898. április 1-től 1899. augusztus 31-ig dolgozott. A mellső csarnokzúg állapota glaukománál című munkájával akadémiai pályadíjat nyert.[9] 1899. szeptember 1-től kinevezték a Dollinger Gyula igazgatása alatt működő I. sz. Sebészeti Műtőintézethez, ahol előbb díjtalan, majd díjas gyakornokként dolgozott.[10] Ez idő alatt műtős oklevelet szerzett. 1902 áprilisa és 1905 júniusa között a Szent István Kórházban működött Herczel Manó mellett mint segéd-, majd alorvos. 1905. szeptember 18-tól 1910. július 7-ig a Szent Margit Kórház sebész rendelőorvosa lett. 1908. február 27-én a Sebészeti anatómia című tárgykörből magántanárrá habilitálták. 1909-ben a Kísérleti adatok a hasi zsírszövet nekrosist előidéző pancreas bántalmak kóroktanához című munkájával elnyerte a Mészáros Károly-féle alapítvány 800 koronás jutalomdíját.[11] 1910-ben kinevezték a Szent István Kórház sebész-főorvosává, ahol több mint harminc évet dolgozott. 1911. november 21-én a hassebészetből nyert magántanári képesítést. Három évvel később egyetemi címzetes rendkívüli tanár lett. 1913. szeptember 11-én Budapesten házasságot kötött Borbás Líviával, Brust Dávid textil-nagykereskedő és Hirsch Malvina lányával.[12] 1941-ben nyugdíjazták, de az Országos Közegészségügyi Intézetben továbbra is végzett állatkísérleteket, a benzoyren rák keletkezése érdekelte. Sebészi pályafutása során egyebek között a hasi, a plasztikai és az idegsebészet, valamint a sebészeti anatómia tárgykörében is elmélyülve számos értékes tudományos munkát publikált magyar és külföldi lapokban egyaránt. Munkássága maradandó nyomot hagyott a sebészeti szakmában. A gyomorcsonkolásos műtétek egyik leggyakrabban végzett típusát a világ nagy részén ma is Pólya-műtétnek nevezik (Reichel–Pólya-műtét). Családja nyomása ellenére a második világháború vészterhes ideje alatt Magyarországon maradt. Nyugdíjasként írta tudománytörténeti munkáját, Az orvostudomány regényét (1942). 1944/1945 telén, a nyilas uralom idején nyoma veszett, a feltételezések szerint lehetséges, hogy – zsidó származása miatt – a Dunába lőtték. A halál dátumát (1945. április 2.) bíróság állapította meg. Munkái
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia