Péter András (művészettörténész)

Ez a szócikk a művészettörténészről szól. Hasonló címmel lásd még: Péter András (egyértelműsítő lap).

Péter András
Született	Pollitzer Andor 1903. november 21. Budapest[1]
Elhunyt	1944. december 9. (41 évesen) Budapest[1]
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Nagy Veronika (h. 1935–1944)
Foglalkozása	művészettörténész egyetemi oktató
Iskolái	Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1921–1925)
Sablon Wikidata Segítség

Péter András, Péter Andor (Budapest, Terézváros, 1903. november 21.[2] – Budapest, 1944. december 10.)[3][4] művészettörténész, Péter János (1939) irodalomtörténész, kritikus apja.

Életútja

Péter (Pollitzer) Jenő gépészmérnök és Auer Margit (1878–1957) fiaként született.[5] 1921 és 1925 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen Gerevich Tibor és Hekler Antal tanítványa volt. Diplomáját keresztény archeológia főtárgy, művészettörténet és klasszikus archeológia melléktantárgyakból szerezte. Egy félévet Henri Focillonnál hallgatott a párizsi Sorbonne-on. 1925–1927-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. 1927. január 27-én Rómában kikeresztelkedett a római katolikus vallásra.[2] 1929. október 15-től 1930-ig önkéntes gyakornokként dolgozott a Szépművészeti Múzeumban Hoffmann Edith mellett. 1932 őszétől a Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézeténél működött mint fizetés nélküli tanársegéd. Előadásokat tartott és gyakorlatokat vezetett. 1933-tól egészen haláláig a Franklin Társulat irodalmi igazgatója volt. 1935. május 28-án egyetemi magántanárrá nevezték ki. 1942-től 1943 januárjáig a Szépművészeti Múzeumban meghatározási gyakorlatokat tartott. Képzőművészeti kritikusként dolgozott a Tükör című folyóiratnál. Tanulmányai elsősorban a magyar és az olasz művészet történetéről szólnak. 1944-ben nyilasok hurcolták el.

Felesége Nagy Veronika volt, Nagy Béla és Grünwald Ilona lánya, akit 1935. május 29-én Budapesten vett nőül.[6]

Főbb művei

• Magyar vonatkozású XVII. századi freskók a Vatikánban (A Magyar Régészeti Társulat Évkönyve 1923–26)
• A magyar művészet története (Budapest, 1930)
• Pietio és Ambrogio Lorenzetti egy elpusztult freskóciklusa (Szépművészeti Múzeum Évkönyve 1929–30)
• Neue Kunst in Ungarn (Österreichische Kunst, 1932)
• A ferrarai renaissance-festészet (Magyar Művészet, 1933)
• A Très Riches Heures tájképei (Gerevich Emlékkönyv. Budapest, 1942)

Jegyzetek

1. PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. július 10.)
2. Születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 3006/1903. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
3. Halotti bejegyzése a Budapest II. kerületi állami halotti akv. 390/1944. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
4. Elhalálozási ideje bíróilag lett megállapítva. (A Budapesti Központi Járásbíróság P. K. I. 625043/1951/3. sz. végzése)
5. A szülők házassága 1903. febr. 22., Budabpest, VI. ker., 146/1903.
6. Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 376/1935. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)

Források

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• https://web.archive.org/web/20141223141556/http://www.szepmuveszeti.hu/data/cikk/91/cikk_91/06.23/szemelyi_biblio/Peter_Andras.pdf

További információk

• Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest: Pulszky Társaság; Tarsoly. 2002. ISBN 963-86222-4-5
• Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
• Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. ISBN 963-9257-11-7  
• Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8