Hivatalosan a vonal nem a párizsi Gare de l'Est pályaudvaron kezdődik: az első 9 km-t Noisy-le-Sec-ig a Párizsból Mulhouse-ba tartó vasútvonallal osztja meg. A vasútvonalat több szakaszban nyitották meg 1849 és 1852 között. 2007-ben a Párizsból a lotaringiai Baudrecourt-ba tartó LGV Est nagysebességű vasútvonal megnyitása csökkentette a Párizs-Sarrebourg szakasz jelentőségét a személyforgalom szempontjából.
A vonatok legnagyobb engedélyezett sebessége 160 km/h.
Története
A Párizs-Strasbourg vasútvonalat már 1833-ban megtervezték, útvonalát 1844-ben határozták meg. 1854-ben a Compagnie du chemin de fer de Paris à Strasbourg, amely a Chemins de fer de l'Est részévé vált, építette és üzemeltette. 1849-ben megnyitott első szakasza PárizsbólChâlons-sur-Marne-ba vezetett. 1850-ben megépült egy Nancy és Frouard közötti vonal, valamint egy Châlons és Vitry-le-François közötti vonal. 1851-ben megépült a Vitry-le-François-tól Commercy-ig tartó vonal, valamint a Sarrebourg-tól Strasbourgig tartó vonal. Végül 1852-ben megnyitották a Commercy és Frouard, valamint a Nancy és Sarrebourg közötti szakaszokat is. Ezzel teljessé vált a vasútvonal.[1]
Jean Buchmann, Jean-Marc Dupuy, Andreas Knipping, Hans-Jürgen Wenzel: Eisenbahngeschichte Elsass-Lothringen. EK-Verlag, Freiburg 2021. ISBN 978-3-8446-6429-4
Jean-Pierre Rigouard: Paris–Strasbourg. De la Compagnie de l’Est au TGV. 1. Auflage. Éditions Alan Sutton, Saint-Cyr-sur-Loire 2006, ISBN 978-2-84910-550-4.
Jean-Georges Trouillet: Les Chemins de fer Impériaux d'Alsace-Lorraine – Reichs-Eisenbahnen in Elsass-Lothringen. Éditions Drei Exen Verlag, Husseren-les-Châteaux 2018. ISBN 978-2-9565934-0-9
Jegyzetek
↑Direction Générale des Ponts et Chaussées et des Chemins de Fer. Statistique centrale des chemins de fer. Chemins de fer français. Situation au 31 décembre 1869 (francia nyelven). Paris: Ministère des Travaux Publics, 146–160. o. (1869)