Pálfi Zsigmond
Várfalvi Pálfi Zsigmond (Várfalva, 1672 – ?, 1737. április 30.) unitárius lelkész, erdélyi magyar unitárius püspök 1724-től haláláig. ÉleteElőbb köztanító volt a kolozsvári óvári iskolában, azután pap lett Kolozsvárt a magyar unitárius eklesiában; 1720 után igazgató volt a III. vagy belső magyar-utcai főoskolában, honnét 1724-ben püspökké választatott, mely hivatalát 1737-ben történt haláláig viselte. A tanári széket, az iskolafőnök egykori füljegyzései szerint (Fasc. rer. Scholast. III. 92), külföldi akadémiákról hazaérkezve, 1702. január 14-én foglalta el De regimine vitae hominis című értekezéssel. Hat diák, mint Graecia, Germania, Latium, Gallia, Polonia és Siculia küldöttje jelent meg, s mindenik diák az illető nemzet nyelvén és nemzeti viseletébe öltözve köszöntötte a tanárt. Siculia humoros fölköszöntőjét is lejegyezte a senior. (Keresztény Magvető 1897. 26. l.). Művei
Kézirati munkái a kolozsvári unitárius könyvtárban:
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia