Pálffy Pál (főispán)
Erdődi gróf Pálffy Pál (Pálffy Pál József Miklós, Bécs, 1827. június 27. – Bécs, 1866. április 4.) Pozsony vármegye örökös főispánja, a Szent István-rend vitéze, császári és királyi kapitány, kora hírneves vadásza. ÉletePálffy Miklós gróf császári és királyi kamarás és Rossi Teréz grófnő fia. Császári és királyi kamarás és lovaskapitány volt, 1852-ben megkapta a Szent István-rend lovagkeresztjét. A szász királyi udvarnál Ausztria követe volt.[1] 1855. május 9-én nőül vette Károlyi Geraldina grófnőt (1836–1915), aki gróf Károlyi István és gróf Esterházy Franciska lánya volt. Boldog családi életet élt Malackán, hét gyermekük született, széles baráti körrel rendelkezett. Mint a magyar sportember egyik mintaképe és a fóti rókakopók egykori jeles vadásza, a versenypályának buzgó pártfogója, valamint az általa néhány évvel halála előtt létrehozott ménesnek mindinkább szebb eredménnyel tenyésztett ivadékai által a legjelesebb sportkedvelők közt foglalta el helyét. De mindenek felett a malackai vadásztérnek nagyszerű fővadállománya, jelesen rendezett vadászatai, cserkészetei és szívélyes vendégszeretete által – melyhez ama jeligét választotta, melyet őseinek egyike a károlyházi vadászkastély kapuja felett tüzetett ki: «Sibi et amicis» – a legkitűnőbb vadászúr hírét szerezte meg. Gyermekei
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia