|
Pál Gábor (publicista)
Bethlenfalvi Pál Gábor (Várdotfalva, 1883. február 7. – Csíkszereda, 1968. október 22.), ügyvéd, politikus, országgyűlési képviselő, erdélyi magyar publicista. A romániai magyar kisebbség sérelmeinek egyik szólalója a nemzetek szövetsége előtt. Évtizedeken keresztül küzdött a székelység legnagyobb magányvagyona, a csiki magán-javak visszaszerzéséért. CsaládjaA régi erdélyi római katolikus nemesi bethlenfalvi Pál család sarja. Apja idősebb bethlenfalvi Pál Gábor (1852–1935), a csíksomlyói, majd csíkszeredai római katolikus főgimnázium igazgatója és annak a főgimnázium és fiú-nevelőintézet világi gondnoka,[4] anyja csíkcsekefalvi Fodor Ludovika (1855–1939) volt.[5] Az apai nagyszülei bethlenfalvi Pál Ambrus (1804–1856) és László Borbála (1813–1883) voltak.[6] Az anyai nagyszülei csíkcsekefalvi Fodor Ignác (1826–1889), ügyvéd, földbirtokos, 1848-1849 honvédszázados,[7] és kászonjakabfalvi László Anna (1835–1888) voltak.[8] Pál Gábor fivére bethlenfalvi Pál Andor (1890–1983), huszár, repülős tiszt, akinek a neje Kammer Margit, Pál Gáborné Kammer Edit édestestvére volt; leánytestvérük bethlenfalvi Pál Gizella (1880–1918), akinek a férje ilyefalvi Kolozsvári-Silye Béla (1875–1940), a Brassói Római Katolikus Főgimnázium igazgatója.[9] A bethlenfalvi Pál család egy régi székely nemes család, melyből Pál Tamás fia, Pál György 1632-ben I. Rákóczi Györgytől címeres nemeslevelet.[10] ÉletútjaKözépiskoláit a csíksomlyói és a kolozsvári római katolikus gimnáziumban végezte (1900), a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát (1905), majd a marosvásárhelyi Királyi Táblán nyert ügyvédi képesítést (1908). Az első világháborúban mint önkéntes népfölkelő vett részt, súlyosan megsebesült (1917). Harctéri levelei a Csíki Lapokban jelentek meg. Szerepe volt az ún. csucsai paktum (1923) megkötésében, amely a kisebbségivé vált erdélyi magyarság jogainak helyreállítását ígérte. Az OMP székelyudvarhelyi nagygyűlésén (1928) beválasztották az elnöki tanácsba, s javaslatára az erdélyi magyarság panaszait a Nemzetek Szövetsége elé vitték. Szenátorrá választása után erről a posztról vívta harcát a Csíki Magánjavak önkényes kisajátítása s a magyar oktatás korlátozása ellen egészen az OMP feloszlatásáig. László Dezsővel és Györgypál Domokossal együtt ő képviselte a Csíki Magánjavakat a Népszövetség indíttatására folyt román-magyar tárgyalásokon. A bécsi döntés után a magyar országgyűlés behívott képviselője. 1944 őszétől haláláig súlyos betegen visszavonultan élt Csíksomlyón. Házassága és leszármazottjai1923. július 21-én Budapesten,[11] feleségül vette a jómódú római katolikus polgári származású Kammer Edith (Budapest, 1898. március 13.–Budapest, 1936. március 13.) kisasszonyt,[12] akinek a szülei ifjabb Kammer Ernő (1860–1922), a Vöröskereszt főmegbízottja, a Vöröskereszt tiszti keresztjének a tulajdonosa,[13] és Emey Margit voltak. Az apai nagyszülei idősebb Kammer Ernő (1829–1902), Vadászkürt szálló tulajdonosa,[14] és Kerner Katalin (1838–1876) voltak.[15] Az anyai nagyszülei Emey János (1810–1901), ügyvéd,[16] és pázmándi Kempelen Mária (1830–1882) voltak.[17] Az anyai nagyanyai dédszülei pázmándi Kempelen János, földbirtokos és nagybaráti Huszár Mária (1795–1827) voltak.[18] Bethlenfalvi Pál Gáborné Kammer Edit apai nagynénjei: Kammer Karolina (1859–1919),[19] akinek a férje dr. radocsai Herich Károly (1846–1894), horvát országgyűlési képviselő, a magyar királyi kereskedelemügyi miniszterium osztálytanácsosa, budapesti magyar királyi magántanár, a Vaskorona és a Ferenc József-rend lovagja,[20] valamint Kammer Irma (1862–1934),[21] akinek a férje Jármay Jenő (1851–1919), mérnök, székesfővárosi főtanácsos.[22] Bethlenfalvi Pál Gábor és Kammer Edit frigyéből született:
MunkásságaMint politikai közíró a kolozsvári Ellenzék vasárnapi mellékletében A magyar kisebbségi politika eredményességének akadályai című sorozatával jelentkezett (1922), a lugosi Magyar Kisebbségben több átfogó tanulmányt közölt: A székelyföldi közbirtok és az agrárreform (1923/2, 3); Készülődés a közbirtokosságok és úrbéri birtokosságok reformjára (1928/4, 5, 6); A kisebbségi egyezmény és a magyar kisebbség (1928/17); A konkordátum és a katolikus magyarság (1928/18); ez utóbbi kapcsán Gyárfás Elemérrel is vitába keveredett a román állam és a Szentszék között megkötött konkordátum kérdésében. Életrajzát a bécsi döntés után a magyar országgyűlésbe történt behívása alkalmából a Magyar Kisebbség közölte (1940/20). Jegyzetek
Források
További információk |
||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
Portal di Ensiklopedia Dunia
