|
Orosz–török háborúk
Az orosz–török háborúk az Orosz Birodalom és az Oszmán Birodalom háborúi a 16–20. század között. Az oroszok a mongol-tatár uralom lerázása után keletnek és délnek terjeszkedtek. 1475-ben az Oszmán Birodalom szultánja, II. Bajezid uralma alá hajtotta a Krími Tatár Kánságot, annak seregei a törököket segítették a háborúkban. Az Oszmán Birodalom a 16. századtól kezdett fokozottabb érdeklődést tanúsítani kelet felé, míg Moszkva magát Konstantinápoly örökösének, a harmadik Rómának tekintette, ezért az ortodox keresztények vezetését is magának követelve fordult a törökök kezén levő balkáni területek felé. A török uralom alatt álló ortodox román, szerb, bolgár és görög népek is elsősorban Oroszországtól várták a török kiűzését, erősítette ezt Moszkva szláv jellege is. Az egyes apró hadjáratokat és portyázó támadásokat leszámítva az igazi háborúk csak a 16. század második felében indultak el. Az orosz–török háborúk azonban nemcsak fegyveres harcokban, hanem egymás zsarolásában és fenyegetésében nyilvánultak meg eleinte leginkább. Orosz–török háborúk
ÉrdekességekA 20. században még számos esetben fennállt lehetséges szovjet–török háborúk veszélye. A tengelyhatalmakkal a második világháború előtt és azalatt állandó kacérkodó Törökország, amely az egyik nyersanyagszállítójuk volt, többször állt azon a ponton, hogy hadat üzen a Szovjetuniónak, így megkönnyítette volna a németek helyzetét, ami által kijuthattak volna a közel-keleti olajmezőkre. A hidegháború éveiben a NATO rakétaállásokat telepített Törökországba, s a kaukázusi határon gyakran felvonultak a török és szovjet csapatok, amelyek gyakran összetűztek egymással. Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia
