Orosh alközség

Ez a szócikk az albániai alközségről szól. Hasonló címmel lásd még: Orosh (egyértelműsítő lap).

A címszóban szereplő hímnemű albán helynév határozatlan és határozott alakja Orosh, illetve Oroshi. A nemzetközi ajánlásnak megfelelően a hímnemű albán helynevek határozatlan, a nőneműek határozott alakját használjuk.

Orosh
Az oroshi apátsági templom
Közigazgatás
Ország	Albánia
Megye	Lezha
Község	Mirdita
Székhely	Reps
Irányítószám	4605
Népesség
Teljes népesség	1899 fő (2011)
Földrajzi adatok
Időzóna	közép-európai nyári idő közép-európai idő
Elhelyezkedése
é. sz. 41° 51′, k. h. 20° 04′41.85, 20.066666666667Koordináták: é. sz. 41° 51′, k. h. 20° 04′41.85, 20.066666666667
A Wikimédia Commons tartalmaz Orosh témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Orosh alközség közigazgatási egység Északkelet-Albániában, a Mirdita-fennsíkon, Lezha városától légvonalban 33, közúton 63 kilométerre kelet–északkeleti irányban. Lezha megyén belül Mirdita község egyik alközsége. Központja Reps(wd), további települései pedig Blinisht, Bulshar, Grykë-Orosh, Gur i Bardh, Gurth-Spaç, Kodër-Spaç, Kullaxhi, Lajthiza, Lgjin, Mashtërkor, Ndërshen, Nënshejt, Peshqesh, Planeta és Shëmria.[1] A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 1899 fő.[2]

A terület történelmi központját, Orosht (ma Grykë-Orosh) lakói mára javarészt elhagyták, de a 14. századtól fontos római katolikus vallási központ, apátsági székhely, a 18. századtól pedig a Mirdita-vidék politikai központja volt. A történelmi település neve származott át a mai Orosh alközségre.

Történelme

Bővebben: Grykë-Orosh

Orosh és templomának első említése 1319-ből ismert, mint az albániai bencések egyik legjelentősebb központja.[3] A település az újkortól már a római katolikus mirdita törzsbeliek központjaként volt ismert, a 18. század elejétől itt álltak örökletes politikai és katonai vezetőjük, a kapitány (kapedan) vagy herceg (prenk, preng) és nemzetségének lakóházai.[4] 1888/1889 fordulóján templomuk, a Hegyi Szent Sándor-apátság (Abacia a Shën Llezhdrit në Malin, latinul Sanctus Alexander in Monte) az egyházmegyéktől független, közvetlenül a Szentszék alá rendelt, püspöki rangú területi apátság(wd) (korabeli kifejezéssel nullius apátság) főtemploma lett.[5] Az első világháborút követően, 1921 júliusában a jugoszláv politikai támogatással kikiáltott Mirditai Köztársaság több ízben kiterjesztette fennhatóságát a területre, de az albán kormánycsapatok mindannyiszor kiverték a szakadárokat, augusztusban pedig megtorlásul hatvan oroshi házat felgyújtottak.[6] A második világháború során, egy mirdita felkelést követően, 1940 augusztusában az országot megszálló fasiszta olasz hatóságok Orosht ismét felégették.[7] A pártállami diktatúrában végleg elveszítette történeti jelentőségét a terület, a mirdita kapitány intézménye megszűnt, majd az oroshi apátság is elveszítette önállóságát.[8] A Mirdita-vidék gazdasági, kulturális és vallási központja mára Rrëshen lett.

Látnivalói

Az oroshi apátsági templom belső tere 1905-ben, Nopcsa Ferenc fotóján

Az egykori Orosh, a mai Grykë-Orosh egykori fényéről tanúskodó épületeknek már az alapjait sem lehet megtalálni. Az egyedüli látnivalóul az eredetileg a 16. században épült, majd 1994–1995-ben újra felépített Hegyi Szent Sándor-templom szolgál.[9] Az alközség további látnivalói közé tartozik a kommunizmus éveiben hírhedtté váló spaçi börtön, valamint a Grykë-Oroshtól 2 kilométerre északkeletre található, nehezen járható úton elérhető, a hegyektől közrezárt Nënshejt falucska, amely festői elhelyezkedése mellett 16. századi templomáról is nevezetes.[10]

Jegyzetek

1. Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
2. Censusi i popullsisë dhe banesave / Population and housing census: Lezhë 2011. Tiranë: Instituti i Statistikës. 2013. 84. o.  
3. Radi & Radi 2018 .
4. Erődi 1876 :210., 217–218.; Csaplár 2010 :108.; Elsie 2010 :75.; Gloyer 2012 :147., 150.
5. Jacques 2009 :208–209.; Csaplár 2010 :67.; Elsie 2010 :75.; Gloyer 2012 :147., 150–151.
6. Pearson 2004 :164., 169–170., 174.; Fischer 2012 :28–29.; Vickers 2014 :94., 98–99.; Zavalani 2015 :177.
7. Pearson 2005 :17.
8. Pearson 2006 :273.; Jacques 2009 :455.; Gloyer 2012 :151.
9. Dienes 2005 :116.; Gloyer 2012 :150–151.; Radi & Radi 2018 .
10. Gloyer 2012 :151.

Források

• ↑ Csaplár 2010: Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2  
• ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
• ↑ Erődi 1876: Erődi Béla: Albánia és az albánok. Földrajzi Közlemények, IV. évf. 6. sz. (1876) 201–218. o.
• ↑ Fischer 2012: Bernd Jurgen Fischer: King Zog and the struggle for stability in Albania. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2012. ISBN 9789928412522  
• ↑ Gloyer 2012: Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. 89–92. o. ISBN 9781841623870  
• ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
• ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
• ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
• ↑ Pearson 2006: Owen Pearson: Albania as Dictatorship and Democracy: From isolation to the Kosovo War, 1946–1998. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2006. = Albania In the Twentieth Century, 3. ISBN 1845111052  
• ↑ Radi & Radi 2018: Lazër Radi – Jozef Radi: Abacia e Shën Llezhdrit në Malin e Shenjtë të Oroshit. Radi and Radi (2018) (Hozzáférés: 2018. március 24.) arch
• ↑ Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London;  New York: I.B. Tauris.  
• ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671