|
Ontario (Oregon)
Ontario az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Oregon állam Malheur megyéjében, a Kígyó-folyó mentén, az idahói határ mellett, Portland és Salt Lake City között félúton, az Interstate 84-től nem messze helyezkedik el, egyben a megye, és Kelet-Oregon Nyugat-Kincsvölgy néven ismert területének legnagyobb városa is. A 2010. évi népszámláláskor 11 366 lakosa volt. A város területe 13,39 km², melynek 100%-a szárazföld. A település az oregoni Malheur és az idahói Payette megyét magában foglaló ontariói agglomeráció fővárosa. TörténetOntariót 1883. június 11-én alapította William Morfitt, Mary Richardson, Daniel Smith és James Virtue. 1884 márciusában Richard Welch megalapította az első postahivatalt. Az Ontario nevet Virtue adta a kanadai tartomány után. Joseph Morton a várostól egy kilométerre délre Morton településen egy új intézményt hozott létre, melynek vezetőjévé Oscar Scottot nevezte ki. A területért folyó versenyben az előbbi négy üzletember kerekedett felül, ráadásul Morfitt elintézte, hogy a városnak vasútállomása is lehessen. Mivel mindenki tudta, hogy előbb-utóbb megépül a vasút, Oliver Scott bezárta mortoni hivatalát és a mai város területén szállodát nyitott, később pedig Ontario postamesterévé is kinevezték. Az Oregon Short Line Railroad személy- és tehervonala 1884 végén érte el a várost, ami így tovább növekedhetett. Hamarosan az állam keleti felének marhatenyésztő telepeiről a nyugati partra Ontario érintésével juttatták el az árut. Nemsokára Ontario lett az USA nyugati régiójának legnagyobb kereskedő-központja, a Nevada- és más csatornák megépültével pedig a virágzó mezőgazdaság és az export még tovább növekedhetett. A település 1899. február 11-én kapott városi rangot.[3] A második világháború során Elmo Smith polgármester engedélyezte, hogy száműzetésük idejére japán–amerikai menekültek telepedhessenek le itt. A polgármester az Associated Pressnek a következőket mondta: „Ha a japánok, legyenek külföldiek vagy állampolgáraink, belföldre költöztetésük nélkül veszélyt jelentenek a nyugati part biztonságára, egyenesen gyáva dolog lenne mást tenni, mint segítséget kérni. Csak küldjék ide őket; mi legjobb tudásunk szerint fogunk gondoskodni róluk.” A japánok közül a városban 134-en, a környező farmokon pedig a háború során toborzott emberek által 1000 körülien éltek.[4] ÉghajlatA város éghajlata a Köppen-skála szerint félszáraz (BSk-val jelölve).[5] A legcsapadékosabb a december–január, a legszárazabb pedig a július–augusztus közötti időszak. A legmelegebb hónap július, a leghidegebb pedig január.
Népesség
2010A 2010-es népszámláláskor a városnak 11 366 lakója, 4275 háztartása és 2678 családja volt. A népsűrűség 848,8 fő/km2. A lakóegységek száma 4620, sűrűségük 345 db/km2. A lakosok 69,5%-a fehér, 0,7%-a afroamerikai, 1,3%-a indián, 2,2%-a ázsiai, 0,1%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 22,6%-a egyéb, 3,5%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 41,3% (36,4% mexikói, 0,1% Puerto Ricó-i, 0,1% kubai, 4,7% egyéb spanyol vagy latino származású.) A háztartások 35,4%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 41,3% házas, 16% egyedülálló nő, 5,3% egyedülálló férfi, 37,4% pedig nem család. 30,9% egyedül élt; 15,3%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,6 személy élt; a családok átlagmérete 3,28 fő. A medián életkor 32,1 év volt. A város lakóinak 28,9%-a 18 évesnél fiatalabb, 12,3% 18 és 24 év közötti, 23%-uk 25 és 44 év közötti, 21%-uk 45 és 64 év közötti, 14,9%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 47,3%-a férfi, 52,7%-a pedig nő.[12] 2000A 2000-es népszámláláskor a városnak 10 985 lakója, 4084 háztartása és 2634 családja volt. A népsűrűség 820,4 fő/km2. A lakóegységek száma 4436, sűrűségük 331,3 db/km2. A lakosok 69,27%-a fehér, 0,55%-a afroamerikai, 0,88%-a indián, 2,69%-a ázsiai, 0,15%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 23,09%-a egyéb-, 3,39%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 32,06% (25% mexikói, 0,1% Puerto Ricó-i, 0,1% kubai, 6,8% pedig egyéb spanyol/latino származású.) A háztartások 35,6%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 47,4% házas, 13,1% egyedülálló nő; 35,5% pedig nem család. 30,4% egyedül élt; 15,4%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,63 személy élt; a családok átlagmérete 3,3 fő. A város lakóinak 30,5%-a 18 évesnél fiatalabb, 11,5% 18 és 24 év közötti, 24%-uk 25 és 44 év közötti, 18,6%-uk 45 és 64 év közötti, 15,4%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A medián életkor 31 év volt. Minden 100 nőre 89,7 férfi jut; a 18 évnél idősebb nőknél ez az arány 85,2. A háztartások medián bevétele 29 173 amerikai dollár, ez az érték családoknál $35 625. A férfiak medián keresete $29 775, míg a nőké $21 967. A város egy főre jutó bevétele (PCI) $14 683. A családok 16,4%-a, a teljes népesség 20,8%-a élt létminimum alatt; a 18 év alattiaknál ez a szám 29%, a 65 évnél idősebbeknél pedig 14,3%.[13] InfrastruktúraOktatásA településen a közoktatási intézmények az Ontariói Iskolakerület alá tartoznak,[14] valamint számos magániskola is található itt. Közoktatás
Magániskolák
KözlekedésAutóbuszA Snake River Transit járatokat közlekedtet a város több pontja és az idahói Fruitland, valamint Payette között.[15] A településen irányonként naponta egyszer megáll a Bend felé közlekedő Eastern POINT InterCity-busz.[16] A Greyhound Lines keleti- és nyugati irányban is indít távolsági autóbuszokat.[17] Légi közlekedésA belvárostól hat kilométerre nyugatra fekszik az egy futópályával rendelkező Ontariói városi repülőtér, amely kisgépeket és helikoptereket fogad.[18] KözútOntariót átszeli az Interstate 84, amely Portlandtől Boise-on át a utahi Ogden városáig halad.[19] Gazdaság és média   A térség fő bevételi forrása a russet burgonya-, cukorrépa- és hagymatermesztés. A H. J. Heinz Company leányvállalataként működő Heinz Frozen Food Company (korábban Ore-Ida) körülbelül 1000 fő foglalkoztatásával 75 burgonyafaj feldolgozásával foglalkozik; az éves termelésük meghaladja a 270 ezer tonnát.[20] Ontarióban folyamatosan növekszik a kereskedelmi szektor; a megye lakosai mellett már nyugat-idahóiak is járnak ide vásárolni. A két legnagyobb jelenlévő hipermarket a Wal-Mart és a Home Depot, de Oregon alacsony adói miatt egyre több vállalat telepszik meg az államban. A cégek mellett a munkavállalóknak is előnyösebb Oregon, mivel a minimálbér 21%-kal magasabb, mint a szomszédos Idahóban. A John és Chaundra Cammack által elnevezett Four Rivers Cultural Center (Négy tó Kulturális Központ) a térség négy taváról (Kígyó, Malheur, Owyhee és Payette) kapta nevét. A létesítményben található egy múzeum, amely a környéken letelepedő észak-paiute-ok, japán–amerikaiak, eszkimók és európai–amerikaiak történetét mutatja be. A központ anyagilag is hozzájárul a városhoz, például támogatja a nem messze található Kincsvölgyi Közösségi Főiskolát is. A St. Alphonsus Medical Center egy 49 ágyas, akut ellátásra berendezkedett kórház, amely a kelet-oregoni és nyugat-idahói környéket szolgálja ki. Az intézmény a boise-i Saint Alphonsus Regional Medical Center rendszerébe tagozódik.[21] A város lapja a The Argus Observer napilap.[22] Nevezetes személyek
TestvérvárosFordításEz a szócikk részben vagy egészben az Ontario, Oregon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Források
További információk
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
