Olbia (Fekete-tenger)
Olbia vagy Olbia Pontiké (görögül: Ὀλβία Ποντική, ukránul: Ольвія) ókori görög város volt a Fekete-tenger északi partján, a Déli-Bug torkolatánál. A várost a milétosziak alapították az i. e. 7. században, hogy innen kereskedjenek a szkítákkal.[1] Végleg az. i. sz. 3-4. században hagyták el, miután a gótok elpusztították. Elhelyezkedése![]() Olbia a Déli-Bug (akkori nevén Hüpanisz) jobb partján helyezkedett el, közvetlenül a folyó torkolata előtt, a mai Ukrajna Mikolajivi területén, Parutino falunál. A kolónia mintegy 50 hektáron terült el. Városfalai nagyjából egyenlő szárú háromszöget alkotnak, amely kb. másfél km hosszú és háromnegyed km. széles.[2] Környékén néhány kisebb település is létezett (a mai Viktorivka és Dnyiprovszke helyén), amelyben feltehetően szintén görögök éltek.[2] Olbia alsóvárosát (amelyet mára nagyrészt elöntött a Bug) főleg a kikötő és a kézművesnegyed alkotta. A felsőváros kőből épült lakóházai egy agora köré csoportosultak. A települést tornyokkal megerősített kőfal védte az esetleges ellenségtől.[3] Az első telepesek a felsőváros területén építették fel házaikat még a görög archaikus korban.[2] Az i. e. 6. századtól négyzetrácsos utcarendszert vezettek be (másodikként Szmürna után).[2] A város történetének kései szakaszában felépült az akropolisz. Az i. e. 6. században szentélyt, az 5. század elején pedig egy Apollón Delphiniosznak szentelt templomot emeltek az olbiaiak.[2] TörténeteArchaikus és klasszikus kor![]() ![]() ![]() A mintegy egy évezredig fennálló várost a milétosziak alapították, hogy innen kereskedjenek a szkítákkal, akik gabonájukat, halukat, rabszolgáikat különböző görög árucikkekre cserélték. A kolónia nevének jelentése görögül "vidám" vagy "gazdag". A görög megtelepedés első nyomára a Déli-Bug torkolatában fekvő, apró Berezany-szigeten bukkantak a régészek; az itt kiásott cserépedények az i. e. 7. század végéről származnak.[4] Lehetséges hogy területén már létezett korábban a kis szkíta település és az sem zárható ki, hogy a sziget az ókorban még félsziget volt.[4] A berezanyi városka az. i. e. 5. századig állt fenn, amikor feltehetően beleolvadt a gyorsan növekvő Olbiába.[4] Az i. e. 5. században Olbiát meglátogatta Hérodotosz, akitől a város és lakóinak legrészletesebb leírása származik.[5] Az i. e. 5. századtól saját bronzpénzt vertek, amely a hagyományos kerek érmealakot mutatta, rajta gorgófővel; de készítettek egyedi, delfin alakú pénzt is.[6] Utóbbiról feltételezik, hogy Apollón Delphiniosz templomának áldozati ajándékaiból származik. Egyes feltételezések szerint a korai hellén vallást, különösen az orfikus misztériumokat nagyban befolyásolhatta a sztyeppei népek sámánisztikus hite. Az Olbiában talált nagyszámú orfikus szimbólum alátámasztja azt az elképzelést, hogy Olbia volt a két kultúra érintkezésének egyik gócpontja.[7] Hellenisztikus és római korA város alkotmányának elfogadása után kapcsolatát Milétosszal szerződéssel szabályozták.[8] Az i. e. 4. században közösen léptek fel Nagy Sándor hadvezére, Zopürion ellen. Az i. e. 3. század végére az olbiai gazdaság súlyos helyzetbe került, kénytelen volt bizottságot felállítani, amely gabonát osztott ki a lakosság között és elfogadta Szkilurosz szkíta király fennhatóságát. Az i. e. 1. században VI. Mithridatész pontoszi király uralma alatt ismét megnőtt a jelentősége, de aztán i. sz. 48 körül Burebista géta harcosai kifosztották, amely súlyos csapást mért Olbia prosperitására és lakosságának kétharmadát elvesztette. A rómaiak némileg rendbehozták a várost, de lakossága nem érte el a korábbit és feltehetően nagyrészt barbárokból állott. Az i. sz. 1. század végén Dión Khrüszosztomosz meglátogatta Olbiát, amelyet Borüsztenészi értekezésében írt le (Olbiát a közeli Dnyeper-torkolat miatt gyakran Borüsztenésznek hívták). A Moesia Inferior provinciához tartozó várost a 3-4. században a gótok legalább kétszer felgyújtották és azután lakói elhagyták. ÁsatásokAz Ocsakivi járáshoz tartozó Parutino falu területén fekvő Olbia ma védett régészeti zóna. 1902 előtt a Muszin-Puskin grófok birtoka volt, akik megtiltották a régészeti ásatásokat. 1901-1095 és 1924-1926 között Borisz Farmakovszkij vezetésével zajlott a város maradványainak feltárása. Mivel a terület az ókor után lakatlan maradt, nagy mennyiségben találtak leleteket, ezek közül a látványosabbak a szentpétervári Ermitázsban láthatók. Az újabb ásatásokat sürgeti, hogy a tenger és a Déli-Bug fokozatosan elmossa a partvidéket. 2016-ban a Varsói Nemzeti Múzeum régészeinek vezetésével újabb feltárásokra került sor. Az érdekesebb leletek közé tartozik egy viszonylag jó állapotban megmaradt, archaikus korból származó görög ház a későbbi akropolisz területéről, valamint egy ólomtáblára írt, i. e. 500 körüli levél, melyben egy rabszolga eltulajdonítása miatt panaszkodnak.[4] Jegyzetek
Irodalom
Fordítás
|
Portal di Ensiklopedia Dunia