Novgorodi–lovagrendi háború
A novgorodi–lovagrendi háború a Német Lovagrend-Kardtestvérek rendje és a dánok háborúja a Novgorodi orosz fejedelemség ellen 1240-42 között. ElőzményekAz oroszok, akik a szomszédos Livónia (a mai Észt- és Lettország felé kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki, de soha nem próbálták meg keresztény hitre téríteni, vagy közigazgatásilag birodalmukhoz kötni őket. Ez lehetőséget adott a német és skandináv hittérítőknek, hogy lerakják munkájuk alapját ezeken a területeken és a különböző kultúrájú, nyelvű és vallású népeket megtérítsék a nyugati rítusú kereszténység szerint. Dán és német expanziókA 13. század elején a békés hittérítést a háborús hittérítés váltotta fel. Livónia keleti részében német lovagokból létrejött a Kardtestvérek rendje, mely erővel szándékozott megtéríteni a pogány balti és finnugor népeket. Rövidesen a dánok is megkezdték harcukat északon, Észtországban. Néhány évtized alatt az ország jó részére kiterjesztették uralmukat a német és dán keresztesek. A kardtestvérek 1230-as évek folyamán leigázták a kúrok nagy részét és megpróbálkoztak orosz és litván területek elfoglalásával. A Novgorod ellen támadó lovagokat Jaroszlav fejedelem a vlagyimiriek segítségével leverte. A vereség azonban nem tekinthető súlyosnak, mint ahogy azt később az orosz történészek beállították. Hanem amikor a kardtestvérek vereséget szenvedtek Saule mellett a litvánoktól és a lettektől, akkor már súlyosan megrendült a hatalmuk a kelet-balti népek felett. A lovagok a teljes összeomlást elkerülték, mert egyesítették őket a Német Lovagrenddel, mely az úgyszintén balti nyelvcsaládba tartozó poroszokat igázta le sorra 1233 óta. Svéd támadás Novgorod ellenÉszakon a finneket egy részét a svédek igázták le, míg más területek az oroszok kezébe jutottak. A svédek több alkalommal próbálták megszerezni az oroszoktól a többi finn régiót, mígnem 1240-ben egy svéd sereg partra szállt a Néva torkolatánál, hogy a gazdag orosz kereskedő várost megszerezhesse. A novgorodi fejedelem, Sándor herceg a Névánál megverte őket és ezért lett a neve „Nyevszkij,” de a veszély nem múlt el, mert 1238-ban a mongolok rontottak Oroszországra. A Német Lovagrend támadásaA svédek támadásával egyidőben a Német Lovagrend és a Kardtestvérek rendje Livóniából hadjáratra indult Novgorod ellen. Csatlakoztak hozzájuk a dánok Észtországból. Bár Koporjét visszavették az oroszok, de eddig is nagy területeket szereztek meg a keresztesek, s a főváros közvetlen veszélyben volt. A novgorodiak 1242-ben visszahívták Sándor herceget, mert nem tudták feltartóztatni a lovagokat. A jégcsataSándor a németek és dánok kiűzésére összpontosított, s 1242 elején sikerült visszafoglalni Izborszk és Pszkov városát. Közben kirabolta a város környékét, hogy utánpótláshoz jusson. A Peipus-tavon át Sándor kb. 6000 fős seregével döntő csatára készült a lovagrendi főerőkkel. Április 5-én a Gerhard von Malberg teuton és Dietrich von Grüningen livóniai mester vezette kb. 2000-2500 fős lovagrendi–dán–észt sereg néhány skandináv keresztes támogatásával összecsapott a még mindig befagyott tavon az oroszokkal. Ez volt az úgynevezett jégcsata. A németek taktikáját, az ék alakú csatarendet Alekszandr jól ismerte, s ügyes csellel kijátszotta. A nagy gyorsasággal rohamozó lovagok előtt szétnyíltak az orosz gyalogosok sorai, majd mikor az ellenség már mélyen benn járt, bezárultak a nyílások, a dán és észt gyalogosok pedig kívül rekedtek, s a kereszteseket bekerítették. A páncélos lovagok alatt a jég beszakadt, és a csata a vereségüket hozta. A háború utánA lovagrend veresége után nehéz helyzetbe került, mert az általa alávetett balti poroszok és a szabad törzseik fellázadtak, s szövetségre léptek a pomeránokkal. A felkelés vagy tizenegy éven át tartott, mire a lovagok a német birodalmi keresztesek, a lengyelek és a csehek segítségével leverték. A csata emlékeA jégcsatát a világ leginkább Szergej Mihajlovics Eizenstein A jégmezők lovagja című filmjéből ismeri, amely részben propaganda, nem nagyon ügyel a történelmi részletekre, kissé túlzó, de vitathatatlanul romantikus. Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia