Nolai Szent Paulinus
Nolai Szent Paulinus, születési nevén Pontius Meropius Anicus Paulinus (Bordeaux, 353 – Nola, 431. június 22.) nolai püspök, ókeresztény költő. ÉletePaulinus gazdag szenátor családban született 353-ban. Ausonius tanítványa volt,[1][2] és már 378-ban consul suffectus lett. Lassan érlelődött meg benne az az elhatározás, hogy a nyilvános élettől visszavonul, és minden földi javáról lemond. 389-ben keresztelkedett meg, 393-ban Barcelonában presbiterré szentelték,[1] majd feleségével Therasiával[2] Nolába vándorolt, védőszentjének Szent Félixnek sírjához.[2][1] Nolában szigorú szerzetesi életet kezdett, amit felesége is követett. Kortársai a keresztény lemondás és szeretet példaképét látták benne.[2] 409-ben a város püspökévé választották. 22 évnyi szolgálat után 431-ben halt meg.[1][2] Mintegy 78 éves lehetett ekkor. A Római katolikus egyház szentként tiszteli, és június 22-én üli meg emléknapját.[2] A hagyomány neki tulajdonítja a harang feltalálását.[3] MűveiPaulinus tehetséges költő volt. A következő munkái maradtak fenn:
JegyzetekMűvei a Patrologia Latina-ban
Művei magyarul
Források
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia