Nola (Olaszország)
Nola város (közigazgatásilag comune) Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében. A város a Nolai egyházmegye püspöki székhelye. FekvéseNápolytól kelet-északkeletre 25 km-re, a Vezúvtól 15 km-re északkeletre fekszik, a Nolai-síkság területén. Határai: Acerra, Camposano, Casamarciano, Cicciano, Cimitile, Liveri, Marigliano, Ottaviano, Palma Campania, Roccarainola, San Felice a Cancello, San Gennaro Vesuviano, San Paolo Bel Sito, San Vitaliano, Saviano, Scisciano, Somma Vesuviana és Visciano. TörténeteÓkorNola területét már a bronzkorban lakták, azonban a Vezúv sorozatos kitörései miatt az i. e. 18-17. században a vidék hamar elnéptelenedett. Az ásatások során számos agyagedényt és egyéb értékes leletet találtak ebből az időszakból. Ugyanakkor a Vezúv által lerakott hamurétegekben korabeli épületek lenyomatait találták meg a régészek. Nuvlana néven, Campania egyik legősibb települése volt. Alapításának körülményei még nem tisztázottak. Egyes történészek szerint az ausonok, mások szerint a cumaei görögök vagy az etruszkok alapították. Az utóbbiak jelenléte i. e. 560-ban már bizonyított. Az etruszkok Neapolist támogatták a rómaiak elleni háborúban i. e. 328-ban. Ebben az időben foglalták el a várost az oszkok illetve szamniszok. A szamniszi háborúkban (i. e. 311) a rómaiaknak sikerült elfoglalniuk. A pun háborúk során háromszor is ellenállt a Hannibal vezette ostromoknak. A római polgárháborúk idején visszakerült a szamniszok birtokába, míg Lucius Cornelius Sulla győzelmet aratott a polgárháborúkban a szamniszok által támogatott Caius Marius felett. Később a Spartacus vezette lázadó rabszolgák is időlegesen elfoglalták. A város megerősítése és bővítése érdekében Augustus és Vespasianus is telepeseket küldött Nolába. Nola, amelynek kezdetben municipiumi rangja volt a birodalmon belül, Augustus császár idején római coloniává fejlődött vissza. A Kr. u. első évszázadokban fontos ókeresztény központ lett, miután Paulinus, keresztény szenátor ide költözött és felvette a nolai püspök címet. Nola a Via Popilia mentén feküdt, amely Capuától Noceráig vezetett, és Atella valamint Avellino felé is elágazott. Egyes kutatások szerint az út Neapolisig illetve Pompejig vezetett. KözépkorKr. u. 410-ben az Alarich által vezetett vizigótok fosztották ki a várost, majd 806-ban és 904-ben a szaracénok foglalták el rövid időre. A 13. században Manfréd, Szicília régense és királya elfoglalta és a Szicíliai Királyság részévé tette. A 15. század közepétől, az Anjouk nápolyi megtelepedése után a város az Orsini bárói család birtoka lett. 1459-ben zajlott le a nolai ütközet, amely során Anjou János legyőzte Aragóniai Alfonz seregeit. Miután a 15. században földrengések súlyosan megrongálták, Nola fokozatosan veszített jelentőségéből. JelenkorNapjainkban Nola egy jelentős ipari központ Nápoly vonzáskörzetében, noha gazdasági életét nagymértékben befolyásolja a camorra bűnszövetkezet jelenléte. Ez utóbbi a Nola, Acerra és Marigliano által határolt úgynevezett „halál-háromszögben” engedély nélkül tárol veszélyes hulladékokat, ami negatív hatással van az ott élő emberek egészségére. Ezen a területen a rákos megbetegedések száma kimagaslóan magas az európai átlaghoz képest. NépességeA népesség számának alakulása: Fő látnivalói
Híres nolaiak
JegyzetekForrások
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia