Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (Líbia)

A Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (megalakulásakor használatos nevén Szabad Líbiai Hadsereg, arabul: جيش التحرير الوطني الليبي jaysh al-taḥrīr al-waṭanī al-lībī) egy líbiai fegyveres szervezet volt az első líbiai polgárháború idején, a Moammer Kadhafi rendszere ellen lázadó Átmeneti Nemzeti Tanács fegyveres szárnya. Az ellenzéki erők győzelmét követően a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg alakulataiból állították fel Líbia hivatalos hadseregét, Líbiai Nemzeti Hadsereg néven.

Története

A Nemzeti Felszabadítási Hadsereg zászlaja

AK-74 gépkarabéllyal felszerelt felkelő.

A Szabad Líbiai Hadsereg 2011 márciusában alakult meg, a lázadók fő politikai szervezetének számító Átmeneti Nemzeti Tanáccsal hozzávetőlegesen egy időben. A hadsereg első parancsnoka Abd el-Fattáh Júnisz, vezérkari főnöke Omár el-Hariri lett.[1] Májusban a szervezetet átnevezték Nemzeti Felszabadítási Hadseregnek, Omár el-Haririt pedig leváltották pozíciójából, helyére Dzsalal al-Digejlit nevezték ki.[2]

A március 19. utáni NATO intervenciót követően a lázadók kiképzésében a NATO tagállamok által küldött katonai tanácsadók játszottak vezető szerepet.[3] A hadsereg felszerelését részben a kormányerők ellen vívott harcok során zsákmányolt fegyverek, részben a nemzetközi koalíció fegyverszállítmányai képezték.

A szervezet legjelentősebb kiképző táborai Bengáziban, Bajdában és Adzsdábijában voltak,[4] a kötelékében harcoló fegyveresek számát illetően azonban nincsenek pontos információk.

Támogatók

•  Amerikai Egyesült Államok - 25 millió dollár értékben küldött a felkelők számára orvosi felszerelést, rádiókat és más katonai jellegű felszerelést.[5]
•  Egyiptom - A konfliktus során elsőként küldött fegyvereket Líbiába, elsősorban kézifegyvereket és lőszert.[6]
•  Egyesült Királyság - Fegyverekkel és katonai felszereléssel támogatta a felkelőket.
•  Franciaország - Páncéltörő-, kézifegyvereket és lőszert küldött a Nefúsza-hegység lázadóinak.[7]
•  Katar - Kézifegyver szállítmányokkal segítette a lázadókat, ezeknek egy része később bizonyítottan iszlamista szélsőséges csoportok kezére jutott.[8]
•  Lengyelország - A lengyel kormány páncéltörő fegyverekkel és katonai szállítójárművekkel segítette a felkelőket, de a lengyel különleges egységek néhány tisztje is Líbiába utazott, ahol részt vett a lázadók kiképzésében.[9]
•  Olaszország - Az Átmeneti Nemzeti Tanács 2011. május 6-i közlése szerint "önvédelmi" fegyvereket küldött a felkelőknek.[10]
•  Szudán - FN FAL és AK-47 gépkarabélyokot küldött a felkelőknek.[11]

Jegyzetek

1. http://www.bbc.co.uk/blogs/newsnight/markurban/2011/04/the_task_of_forming_a_more_eff.html
2. Archivált másolat. [2014. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 2.)
3. http://online.wsj.com/news/articles/SB10001424127887324063304578523231886657360
4. http://www.thecuttingedgenews.com/index.php?article=51606&pageid=37&pagename=Page+One
5. Archivált másolat. [2011. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 2.)
6. http://online.wsj.com/news/articles/SB10001424052748704360404576206992835270906
7. http://www.europe1.fr/International/Libye-la-France-a-arme-les-rebelles-607917/
8. http://www.nytimes.com/2011/04/21/world/africa/21rebels.html?_r=3&pagewanted=1&
9. Archivált másolat. [2012. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 2.)
10. Archivált másolat. [2014. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 2.)
11. Archivált másolat. (Hozzáférés: 2014. január 2.)