|
Nemanjics István szerb király
II. István vagy Elsőnekkoronázott Szent István (szerbül: Стефан II Немањић/Стефан Првовенчани), (1167[1] – 1228. szeptember 24.), szerb fejedelem 1196-tól, király 1217-től haláláig. I. István fiaként született, Angelosz Izsák bizánci császár leányát vette nőül[2] s elnyerte az "sebastokrator" (önmaga jogán uralkodó) címet.[2] Édesapja kezéből vehette át a hatalmat,[3] méghozzá másodszülöttként.[3] I. István döntésének hátteréről nem szól a krónika,[3] annyit tudni csupán, hogy legidősebb fiát, Vukánt, hangzatos címmel és jelentős földbirtokkal kárpótolta,[3] s ugyanakkor öccsével szembeni engedelmességre intette.[3] II. István uralkodása kezdetén, házassága révén, teljes mértékben élvezte Bizánc pártfogását,[3] később pedig, amikor házassága felbomlott, a bizánci pártfogás már jócskán veszített jelentőségéből.[3] Talán ezzel magyarázható, hogy szinte alig tanúsított ellenállást, amikor bátyja, Vukán felkérésére[2][3] Imre magyar király 1202-ben megtámadta Szerbiát,[3] megfosztotta Istvánt a tróntól,[3] és száműzetésbe kényszerítette,[3] Vukán ültetve a helyébe.[3][a 1] Istvánnak azonban 1204 végén vagy 1205-ben sikerült visszaszereznie hatalmát[3] és 1216-ban végleg birtokba vette Zétát, Vukánnak a birtokát.[2] Közvetlenül azután, hogy negyedik hadjáratukban a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt, és megdöntötték a Bizánci Császárságot, az új vallási erőviszonyoknak megfelelően[3] István III. Honoriusz pápa támogatását keresve a latin szertartáshoz csatlakozott;[2] cserébe Róma teljesítette kérését, és a pápai legátus "Szerbia, Diokletia, Travunija, Dalmácia és Chum" királyává koronázta[2] 1217-ben.[3] Így ő a szerbek első koronás királya,[4] a szerb források többnyire így is emlegetik: Stefan Provenčani[4] (Elsőnekkoronázott István[4]). Ezzel nagyjából véget is ért a katolicizmussal való kapcsolata, mert részben alattvalói tiltakozása,[4] részben fivére, Szent Száva nyomására[4] a továbbiakban ismét a görögkeleti egyházat részesítette előnyben.[4] Szávával – az első szerb érsek – megírták édesapjuk életét.[2] Száva – hogy bátyja legitimitását a Keleti rítusú szerbség előtt bizonyítsa – a bizánci császártól kapott koronával megkoronázta Istvánt.[2] Az érseki székhely Zsica lett,[2] és István elrendelte, hogy ezentúl a koronázásoknak ott kell történniük.[2] Megjegyzések
Jegyzetek
Lásd még
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
