Nakaszone Jaszuhiro

Nakaszone Jaszuhiro
Japán 71., 72. és 73. miniszterelnöke
Hivatali idő 1982. november 27. – 1987. november 6.
Előd	Szuzuki Zenkó
Utód	Takesita Noboru
Katonai pályafutása
Csatái	csendes-óceáni háború
Született	1918. május 27.[1][2][3][4] Takaszaki, Japán
Elhunyt	2019. november 29. (101 évesen)[5][6][3] Tokió
Párt	Liberális Demokrata Párt
Választókerület	Gunma, 3. kerület
Szülei	Matsugorō Nakasone
Házastársa	Nakaszone Cutako
Gyermekei	Nakaszone Hirofumi
Foglalkozás	politikus
Iskolái	Graduate Schools for Law and Politics and Faculty of Law, University of Tokyo Shizuoka Higher School Gunma Prefectural Takasaki High School
Vallás	sintó
Díjak	Grand Cordon of the Supreme Order of the Chrysanthemum (1997. április 29.) Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany Collar of the Supreme Order of the Chrysanthemum (2019. november 29.) Junior First Rank (2019. november 29.) Sikatuna-rend a francia Becsületrend főtisztje Financial Times Person of the Year (1986) honorary doctor of Louis Pasteur University (1999. április 6.)
Nakaszone Jaszuhiro aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Nakaszone Jaszuhiro témájú médiaállományokat.

Nakaszone Jaszuhiro (japánul: 中曽根 康弘, Hepburn-átírással: Yasuhiro Nakasone) (Takaszaki, 1918. május 27. – Tokió, 2019. november 29.) japán politikus, a Liberális Demokrata Párt korábbi elnöke, Japán miniszterelnöke 1982 és 1987 között. Nakaszone Ronald Reagan, Helmut Kohl, François Mitterrand, Margaret Thatcher és Mihail Gorbacsov kortársa.[7]

Élete

Fiatalkora

Egy jómódú fakereskedő gyermekeként született. 1941-ben szerzett diplomát a Tokiói Császári Egyetemen, majd a második világháborúban hadnagyként szolgált a japán haditengerészetnél.

Politikai pályafutása

Még nem volt 30 éves, amikor 1947-ben a japán parlament alsóházának tagjává választották. Mandátumát a következő választásokon számos alkalommal megvédte. Több alkalommal tagja lett a japán kormánynak is: 1967-1968-ban szállítmányozási miniszterként, 1970-1971-ben hadügyminiszterként, 1972-1974 között pedig nemzetközi kereskedelmi és ipari miniszterként szolgált.[7]

1982-ben Szuzuki Zenkó lemondása után nyerte el a Liberális Demokrata Párt elnöki tisztségét és ezzel a miniszterelnöki posztot is. Novemberi megválasztása után az ellenzék már decemberben előrehozott választást tudott kikényszeríteni és ezen a liberális demokraták elvesztették abszolút többségüket. Nakaszone azonban miniszterelnök maradt, miután koalíciós kormányt hozott létre. Kormányzása során igyekezett szorosabbra fűzni Japán kapcsolatait az Egyesült Államokkal: kormánya megemelte a katonai kiadásokat, nagyobb részt vállalva így saját hazája védelmének költségeiből, és megkönnyítette az amerikai áruk bejutását a japán piacra. Nakaszone intenzív külpolitikai offenzívába kezdett, hogy megerősítse a japán gazdaság nemzetközi pozícióit, míg belföldön megszorításokat vezetett be az államadósság leszorítása érdekében.[7]

1987-ig töltött be a miniszterelnöki posztot, utóda Takesita Noboru lett, akit ő javasolt a posztra. Ezután is pártja, és a japán politikai élet meghatározó szereplője maradt, ám 1989-ben korrupciós ügybe keveredett és ekkor jelentősen vesztett befolyásából.[8] Ugyanakkor 2003-ig a parlament tagja maradt. Ekkor pártja új szabályt vezetett be, 73 évben maximálva jelöltjei életkorát, így Nakaszonét – több más veterán politikussal együtt – kiszorították a parlamentből.[9]

Jegyzetek

1. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
2. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
3. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
4. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
5. Ex-Japanese Prime Minister Yasuhiro Nakasone dies at 101 (angol nyelven)
6. La Vanguardia (katalán és spanyol nyelven). La Vanguardia Ediciones, SL. (Hozzáférés: 2019. november 29.)
7. Encyclopædia Britannica
8. TWP, 1989.05.29.
9. JT, 2003.10.24.

Források

• ↑ Encyclopædia Britannica: Nakasone Yasuhiro, Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica Inc. Hozzáférés ideje: 2017. augusztus 5. 
• ↑ TWP, 1989.05.29.: Fred Hiatt: Nakasone to resign from party (angol nyelven). The Washington Post, 1989. május 29. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
• ↑ TJT, 2003.10.24.: Single-seat constituencies offer refuge for LDP elders who refuse to retire (angol nyelven). The Japan Times, 2003. október 24. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)

Elődje: Szudzuki Dzenkó

Japán miniszterelnöke 1982. november 27. – 1987. november 6.

Utódja: Takesita Noboru