|
Nagyváradi római katolikus püspöki palota
A nagyváradi püspöki palota a késői barokk építészet remeke. Története1762-ben alapította báró Patachich Ádám püspök,[1] a nagyváradi római katolikus egyházmegye központjaként. A palotát és az egész barokk városnegyedet a 18. századi Európa egyik leghíresebb építésze, a bécsi Franz Anton Hillebrandt tervezte, aki számos ausztriai és magyarországi (Budavári Palota, pozsonyi vár átépítése) palota és nem utolsósorban a nagyváradi Kanonoksor alkotója is. A. J. Neumann mérnök vezette a hatalmas építkezést. A néphit úgy tartja, hogy az épületnek 365 külső ablaka az év napjaira emlékeztet, de valójában csak 282.[2] Három szintjén összesen 90 szoba és három díszterem található. A palota késő osztrák barokk stílusban épült, amely visszafogottabb és praktikusabb, mint például a túldíszített francia barokk. Az épületet a híres bécsi Belvedere-kastély kicsinyített másának szánták, részben emiatt és részben egyéb vallási konfliktusok miatt Mária Terézia elítélte az alapítót. Patachich Ádám Nagyvárad püspöke volt 1759 és 1776 között, majd a Kalocsai érsekséghez került. Ettől függetlenül a báró karizmatikus, művelt humanista volt, a művészetek felvilágosult pártolója, aki leginkább kitűnő zenei ízléséről és zenészeiről vált ismertté: nála dolgozott Michael Haydn, a híres zeneszerző, Joseph Haydn öccse mint a püspöki zenekar karmestere. A püspök alkalmazásában állt még számos híres európai zeneszerző és hegedűművész, mint pl. Wenzel Pichl és Carl Ditters von Dittersdorf, akik 1765 és 1769 között működtek Nagyváradon zenei igazgatóként. .jpg) Végül, 1771-ben Mária Terézia magyar királynő a fiával József főherceg, trónörökössel ide látogatott, hogy megbékéljen azzal a létesítménnyel, amelynek létrejöttét eredetileg nem támogatta. 1773-ban a palota rejtélyes tűzeset nyomán leégett, de a következő kinevezett püspök az eredeti terveknek megfelelően azonnal helyreállíttatta. 1855-ben új szárnyat és bejáratot építettek hozzá az eredeti épülettervvel harmóniában, grandiózus kettős lépcsősorral. Később, miután Erdélyt Romániához csatolták, az egyház kezelésében maradt, de a szocialista rendszerben állami tulajdonba került. 1971. január 17-én a püspöki palotát megyei múzeumként nyitották meg (Körösvidéki Múzeum[3] néven), ahol számos nagyszabású régészeti, történelmi, természettudományi, néprajzi és művészeti kiállítást tartottak. A múzeum mintegy 400 000 műtárggyal rendelkezik, négy fő gyűjteményben csoportosítva: történelem és régészet, néprajz, természettudomány és képzőművészet. Híres a világszínvonalú újkőkorszaki és bronzkori gyűjteménye, de a múzeum ókori egyiptomi és görög tárgyakkal is büszkélkedhet. A néprajzi szekció talán a legnagyobb nyugat-erdélyi néprajzi kiállítás, óriási népviseleti gyűjteménnyel, paraszti használati tárgyakkal, edényekkel és festett húsvéti tojásokkal. A római katolikus egyház 1996-ban kezdte meg törvényes úton visszaszerezni a püspöki palotát. 8 év után 2004. július 9-én a Román Legfelsőbb Bíróság kimondta: a katolikus egyház visszakapta a palota használati jogát. A múzeum akkor 5 évet kapott, hogy új helyen mutassa be értékeit. Ugyan megállapodás született a múzeum elköltöztetéséről,[4] de 2013 végéig sem sikerült megoldani a problémát.[5] 2017-ben a magyar kormány 1,948 milliárd forinttal támogatta az épület felújítását.[6] Jegyzetek
Külső hivatkozások
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
Portal di Ensiklopedia Dunia
