|
Nagy bukó
 A nagy bukó (Mergus merganser) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.[1][2] RendszerezéseA fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban.[3] Alfajai
ElőfordulásaIzlandon, a Brit-szigeteken, Európa és Ázsia északi részén, Kamcsatkáig költ. Szigetszerűen előfordul Európa más tájain is. Észak-Amerika középső részén is megtalálható. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, mérsékelt övi erdők, tengerpartok, tavak, folyók és patakok környékén.[4] Kárpát-medencei előfordulásaMagyarországon rendszeres átvonuló és téli vendég, november és április között észlelhető. Kisebb csapatokban halban gazdag tavaknál és folyóknál tűnik fel. A Dunakanyarnál már fészkelését is észlelték.[5] MegjelenéseTesthossza 58–72 centiméter, szárnyfesztávolsága 82–97 centiméter; a hím testtömege 1300–2100 gramm, a tojóé kisebb, 900–1700 gramm.[5] A hím feje és háta fekete, fejhez simuló tollüstökkel. A tojó feje vörösesbarna, háta kékesszürke. Hegyes, a csúszós halak megfogására alkalmas csőre van.
ÉletmódjaNyáron általában rovarokkal és rákokkal táplálkozik, télen szinte kizárólag kisebb halakat fog a víz alá merülve.[5] SzaporodásaFészkét korhadt fák üregébe rakja, és pehelytollal béleli ki. A fészekalj 7-14 tojásból áll, melyeken 32 napig kotlik.[5] A fiókák kikelésük után 24-36 órával már elhagyják a fészket, és 8-10 nap múlva már kis halakat is fognak. A költésben és a fiókák felnevelésében csak a tojó vesz részt.
Természetvédelmi helyzeteAz elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint forint.[5] Jegyzetek
Források
További információk |
.jpg)
Portal di Ensiklopedia Dunia
