|
Nagy Kázmér
Nagy Kázmér (Szombathely, 1920. május 31. – Budapest, 1985. augusztus 24.) író, újságíró. Élete1922-28 között Barcson,[1] utána Budapesten élt. Apja pénzügyőr volt.[2]1939-ben a székesfehérvári hittudományi főiskolán tanul, majd a jezsuitákhoz vonul, és beiratkozik a Műegyetem mezőgazdasági karára. A II. világháború idején a Nemzeti Újság és az 1942-től Új Nemzedék újságírója. 1943-44 között haditudósító a VKF6 osztályban, ahol Tábori Hírek címmel lapot szerkeszt. A Szálasi kormányra nem tett esküt. 1942-től részt vett az ellenállási mozgalomban, 1943-tól 1945-ig a Kisgazdapárt tagjaként.[2] 1944-ben megházasodott.[2] 1945 február 4-én a Duna jegén ment át Budára, ahol részt vett a Budai Nemzeti Bizottság megalapításában, annak első főtitkára, majd Budapest polgármesterének személyi titkára, 1945. június 15-től a Miniszterelnökség sajtóosztályán miniszteri segédtitkár. Állása 1945-ben megszűnt, 1946. júliusától 1948-as megszűntéig a Közgazdaság c. "pártközi" hetilap segédszerkesztője.[3] A Műegyetem mezőgazdasági karán doktorált agrárpolitikából 1948-ban. 1948 novemberében családjával emigrált Ausztriába.[2] 1949-50 között Salzburgban szerkesztette a Sorsunk és az Új Nemzedék c. lapokat.[2] Harmadik gyermeke 1949-ben Salzburgban született. 1950 november-decemberben Ausztráliába, Sydney-be ment hajón, ahol az első időkben gyári munkásként dolgozott többek között a Nestlé cégnél. 1951 után a Dél Keresztje (Sydney) munkatársa, majd szerkesztője, 1957 és 1967 között a Független Magyarország (Melbourne) kiadója-szerkesztője .[4] A lap iránt csak 1956-ban nő meg az érdeklődés, ekkortól a lap nyereséges. 1957-ben megkapta az ausztrál állampolgárságot. Melbourne-ben, ahol két évig a Monash Egyetemen politikai bölcseletet és szociológiát hallgat.[2] 1958-ban kiadta a Magyar Sportot. 1963-tól lapja hanyatlani kezdett. A Független Magyarország utóda az 1963 októbere és 1964 áprilisa között kiadott, ugyancsak Nagy Kázmér által szerkesztett képes Tükör c. magazin, valamint az 1968 januárja és decembere között Melbourne-ben megjelent FM Press volt.[5] 1963-ban elvált, 1965-ben portásként, pincérként, raktárosként és takakítóként dolgozott.[1] 1967 végén Angliába költözött, 1968 május 1. és 1980 között a BBC Magyar Osztályának munkatársa, ahol az irodalmi, egyházi és kulturális élet jeles személyiségeivel készít interjúkat. Ez időben cikkei jelentek meg az Irodalmi Újságban, a Rómában megjelenő Katolikus Szemlében,[6] az Új Látóhatárban. 1972-ben látogatott először vissza Magyarországra, amikortól ismét publikált hazai lapokban is. 1974-ben autóbalesetben meghalt legkisebb lánya.[1] 1974-ben Kádár János levelezést kezdeményezett vele, és Nagy hazatelepülése után alig egy hónappal magánbeszélgetésre is fogadta.[1] 1981-ben[7] tért vissza végleg Magyarországra. 1982-től a Magyar Nemzet munkatársa. Publicisztikái a Magyar Nemzetben, az Élet és Irodalomban, a Társadalmi Szemlében, a Kritikában, a Vigíliában és a Jel-Képben jelentek meg.[8]
Könyvei
ÉrdekességMagyarországon megjelent egyik kötete fülszövege életrajzát hibásan közli (1949-1982 között Ausztráliában élt[8]). Vele készült interjúk
Külső forrásokJegyzetek
|
||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
