Nílusi sügérek
A nílusi sügérek (Lates) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a Latidae családjába tartozó nem. A névadó típusfaj nílusi sügér korábban olyan nagy tiszteletnek örvendett, hogy az ókori Egyiptomban szent állatnak tartották és bebalzsamozták. ElőfordulásukA Lates fajok egyaránt megélnek az édesvízben és a sósvízben is. A sósvízi fajok az Indiai- és Nyugat-Csendes-óceánban találhatók meg, míg az édesvízi fajok Afrika folyóiban és tavaiban élnek. Egyes fajok a Nagy-hasadékvölgy endemikus élőlényei. A nílusi sügér (Lates niloticus) az afrikai Viktória-tóban és a Turkana-tóban inváziós fajnak számít. Ezek a halak fontos szerepet játszanak a népélelmezésben, valamint a sporthorgászok is szívesen fogják őket. Az ókori sügérkultusz miatt az egyiptomi Isnā városát Nagy Sándor Latopolisznak nevezte, melyet a nílusi sügérnek adott Lates-névből képeztek és már a római hódoltság idejétől fogva használt volt. Az Isnā környékén folytatott ásatások alkalmával a várostól keletre elterülő romok közt több sügérmúmiát is feltártak. A balzsamozásuk módjából az állapítható meg, hogy a nílusi sügért nemcsak a régebbi dinasztiák idejében tisztelték, hanem a görög-római hódoltság ideje alatt is. A sügérmúmiák közt még összezsugorodott állapotban is akadnak nagyok, melyek 20–50 centiméteresek.[2] MegjelenésükE halak fajtól függően 30-200 centiméter hosszúak, a legnagyobbak elérik a 200 kilogrammos súlyt is. Az állatoknak a háta magas, hátúszójukat egy bevágás csaknem kettéosztja. Testük pikkelyes és aránylag nagy halpénzek fedik. ÉletmódjukA Lates-fajok sokféle élőhelyen megélnek. Általában ragadozó életmódot folytatnak, gerinctelenekkel és kisebb halakkal táplálkoznak, de fiatalabb példányaik a növényi eredetű táplálékot is hasznosítják. Jellemzően gyorsan növekednek és megfelelő körülmények között gyorsan szaporodnak. RendszerezésA nembe az alábbi 9 faj tartozik:
GalériaJegyzetek
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia