Német Munkáspárt

Német Munkáspárt
Adatok
Elnök	Karl Harrer Anton Drexler
Alapítva	1919. január 5.
Feloszlatva	1920. február 24.
Ideológia	német nacionalizmus nacionalizmus antikommunizmus
A Wikimédia Commons tartalmaz Német Munkáspárt témájú médiaállományokat.

A Német Munkáspárt (DAP) egy rövid életű német szélsőjobboldali kis párt volt 1919–20-ban, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) elődje. 1919. január 5-én Münchenben alapították, röviddel az 1918–19-es németországi forradalom után. Az akkor ismeretlen Adolf Hitler 1919 szeptemberében csatlakozott a DAP-hoz, és fokozatosan átvette az eredeti alapítók szerepét a párt irányításában. 1920. február 24-én bejelentették a párt átnevezését Nemzetiszocialista Német Munkáspárttá.

Az alapítás története

A Német Munkáspártot 1919. január 5-én, egy nappal az 1919-es müncheni tartományi választás előtt alapította Anton Drexler, a Thule Társaság tagja, szerszámkészítő, a sportújságíró Karl Harrer és további 22 személy, a Fürstenfelder Hofban (Fürstenfelder utca 14.). A párt a Müncheni szabad munkások bizottsága a jó békéért mozgalom alapjain jött létre, amelyet Drexler 1918-ban alapított. A nacionalista mozgalomhoz tartozó új párt elnökévé Drexlert választották. A DAP alapító tagjai között szinte kizárólag Drexler müncheni vasmunkás kollégái találhatók. Az alapító tagok között volt a gazdasági ideológus Gottfried Feder, a baltikumi német menekült Alfred Rosenberg, valamint Dietrich Eckart.

A DAP első párttaggyűlései kisebb müncheni sörözők félreeső helyiségeiben zajlottak. A rezignált Drexler általában erőtlen beszédeket tartott, ami gyakran elhalt az étterem zajában.[1]

A DAP első irodáját 1919 októberében rendezték be a müncheni Talban található Sterneckerbräu söröző egyik oldaltermében.

1920 januárjában került a párt központja a Cornelius vendéglőbe, a Corneliusstraße 12. alá.

A párt majdani újságját a Thule Társaságot irányító Rudolf von Sebottendorf alapította. Ő vásárolta meg a nácik leendő kiadóvállalatát is.

Adolf Hitler csatlakozása

Adolf Hitler tagsági kártyája, a később megváltoztatott 7-es sorszámmal

Adolf Hitler 1919. szeptember 12-én került kapcsolatba a DAP-pal. Hitler a Reichswehrgruppenkommando 4 „Propaganda Ib / P” utasítására titkos megbízottként vett részt a Münchenben akkoriban alapított politikai pártok ülésein. A kommandó parancsnoka Karl Mayr volt, aki – véletlenül – Hitler egyik politikai előfutárának tekinthető.[2][3]

Ebben a minőségében Hitler részt vett[4] a DAP 1919. szeptember 12-i találkozóján.

Gottfried Feder előadást tartott a gyűlésen, melynek címe: "Hogyan és milyen eszközökkel lehet megszüntetni a kapitalizmust?". Az előadást követő beszélgetésben Hitler határozottan ellenezte Adalbert Baumann javaslatát Bajorország kiválásáról a Birodalomból.[5] Baumann viszont csak 1919. november 12-én vett részt a DAP gyűlésén.[6] A párt addigi meglehetősen szektariánus irányultságával ellentétben Hitler aktivizálni akarta a tömegeket, így 1919 novemberétől már előadóként szerepelt.

Egy héttel azután,[7] hogy Hitler 1919. szeptember 12-én megjelent a DAP gyűlésén, már tagjává vált a pártnak.[8]

DAP-ból NSDAP

Az elkövetkező hónapokban Hitler a párt propagandistájaként működött, de az Elnökségbe még nem került be. Ennek ellenére egyre növekvő befolyással rendelkezett a párt életében, gyakran hozott meg fontos döntéseket egyszemélyben. Így pl. ő kötötte meg a párt első állandó irodahelyiségének bérleti szerződését, a pártelnök megbízásából. Ő volt továbbá felelős különféle nyilvános pártrendezvények megszervezéséért. Munkája során a Párt demokratikus viszonyait egyre terhesebbnek találta, egy diktatórikus vezető (Führer) szerinte könnyebben érhetett volna el eredményeket. Ezzel a felfogásával Hitler a DAP teljes vezetésével, de különösen Drexlerrel és Harrerrel, szembe került.

Egyébként változatos rendezvények és összejövetelek szervezésével foglalkozott, ami lassan, de folyamatosan vonzotta a müncheni közönséget. Ezáltal egyre több pénz is jutott a párt kasszájába (tagi hozzájárulások, adományok és belépési díjak).

Drexler aggodalmai ellenére Hitler 1920. február 24-re összehívta a Német Munkáspárt első tömeggyűlését, melynek mottója: „Mire van szükségünk?”. A helyszín a Hofbräuhaus am Platzl nevű söröző bálterme volt. Az említett estén 2000 ember jelent meg, és Hitler felolvasta az új párt 25-pontos programját, amely nagyrészt Gottfried Feder egyetértésével készült.

Ezen az estén bejelentették az NSDAP nevet. Az NSDAP bejegyzésére az egyesületek nyilvántartásába már négy nappal korábban, 1920. február 20-án sor került.

További irodalom

• Martin Broszat: Die Machtergreifung, Der Aufstieg der NSDAP und die Zerstörung der Weimarer Republik. Dtv, München 1994, ISBN 3-423-04516-7.
• Ian Kershaw: Hitler. DVA, Stuttgart

1. 1889–1936. 1998, ISBN 3-421-05131-3 (5. Kapitel: Der Bierkelleragitator, S. 173ff. a DAP-ról, mint a NSDAP előfutáráról és a Thule Társaságról).

• Werner Maser: Der Sturm auf die Republik, Frühgeschichte der NSDAP. ECON, Düsseldorf 1994, ISBN 3-430-16373-0. (A cikk Hitler összes idézetét tartalmazza).
• Kurt Pätzold, Manfred Weißbecker: Geschichte der NSDAP 1920–1945. PapyRossa-Verlag, Köln 2002, ISBN 3-89438-260-0.
• Rafael Seligmann: Hitler, die Deutschen und ihr Führer. Weltbild-Verlag, München 2006, ISBN 3-8289-0588-9.
• Cikkek a Német Történeti Múzeum oldalán

Jegyzetek

1. John Toland: Adolf Hitler – Eine Biographie
2. Benjamin Ziemann: Wanderer zwischen den Welten – Der Militärkritiker und Gegner des entschiedenen Pazifismus Major a.D. Karl Mayr (1883–1945). In: Wolfram Wette (kiadó): Pazifistische Offiziere in Deutschland 1871–1933. Donat, Bremen 1999, S. 274.
3. Hitler azonban nem küldött jelentéseket Mayr részére a pártülésekről. Azok a kéziratok, amelyek Hitlernek a DAP-ba való belépéséről szólnak, amelyeket a feltételezések szerint ő maga írt alá (Eberhard Jäckel, Axel Kuhn: Hitler. Sämtliche Aufzeichnungen 1905–1924. Stuttgart 1980, S. 90 f.), feltehetően egy Konrad Kujau nevű hamisító produktumai, amint azt a Neue Erkenntnisse zur Fälschung von Hitler-Dokumenten (in: Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte, Jahrgang 32 (1984), Heft 1) kiadói közölték.
4. Azt, hogy Hitler 1919. szeptember 12-én valóban részt vett volna a DAP ülésen Mayr megbízásából, megkérdőjelezi az a tény, hogy a jelenlévő 40 ember között hét további katona volt Hitler környezetéből. Közülük hat Hitler bajtársa volt a hadsereg lechfeldi felderítő parancsnokságon (Othmar Plöckinger: „Katonák és agitátorok között”, Paderborn 2013, 149. o.). Név szerint Ewald Bolle, Johann Stricker, Karl Schauböck, Hans Knodn, Heinrich Braun és Karl Eicher voltak, akik mind megtalálhatók a Plöckinger-könyvben, a Lechfeld katonai tábor felderítő parancsnokság névsorában. Egy további katona Alois Grillmeier őrmester volt (Plöckinger, 'Unter Soldaten', 149. o.). Hitler 1919 május elején dolgozott vele, a müncheni Tanácsköztársaság leverését követően a 2. gyalogos-ezred vizsgálóbizottságában, amely az elbukott Tanácsköztársaság szimpatizánsai és aktivistái után kutatott az ezredben. Hitler mindhárom bajtársa részt vett ezen a DAP találkozón.
5. Albrecht Tyrell: „A Dobostól a Führerig”. Hitler személyiségének változása 1919 és 1924 között és az NSDAP fejlődése. Fink, München 1975, ISBN 3-7705-1221-9, goToPage / bsb00043449.html? pageNo = 25 p. 27 u. 99. megjegyzés
6. Othmar Plöckinger: „Katonák és a agitátorok között”. Paderborn 2013, 151-152. Plöckinger a szóban forgó időszak DAP-üléseinek jelenléti íveit vizsgálta át.
7. Thomas Weber: Hitlers erster Krieg. Berlin 2011, S. 341.
8. Az Eberhard Jäckel/Axel Kuhn: Hitler. Sämtliche Aufzeichnungen 1905–1924. Stuttgart 1980. S. 90–91. kiadványban megjelent, Hitlernek tulajdonított kéziratok és általa aláírt levelek (Eberhard Jäckel, Axel Kuhn: Hitler. Sämtliche Aufzeichnungen 1905–1924. Stuttgart 1980, S. 90 f.) feltehetően egy Konrad Kujau nevű hamisító produktumai, amint azt a Neue Erkenntnisse zur Fälschung von Hitler-Dokumenten (in: Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte, Jahrgang 32 (1984), Heft 1) kiadói közölték.