|
Monoszlói-hegység
A Monoszlói-hegység (horvátul: Moslavačka gora) egy kisméretű, alacsony hegylánc Horvátország középső részén, Belovár-Bilogora megye, Sziszek-Monoszló megye határán. Nevének eredeteA Monoszlói-hegység nevét, a sokáig használatos latin „Mons Claudius” lefordításából eredeztetik. A hegység neve azonban valószínűleg nem a császár nevéből, hanem a latin „caludere” szóból származik, ami lefordítva zártat jelent, így a hegység neve Elzárt hegységként (Zaprta gora) is értelmezhető. Az elnevezés abból a tényből származik, hogy a hegységet várakkal vették körbe. Ezt látszik erősíteni, hogy régen a hegységet több írásban is Elzárt hegységként említik. Példaként szolgál erre Márton glagolita papnak a török betörésből írt 1493-as műve, melyben az „Ekkor kifosztották a horvát és szlavón földeket, a Szávától a Dráváig és az Elzárt hegységig” mondat olvasható. A név a hegységről tevődhetett át a várra, majd a várról az ősi Monoszló nemzetségre. Egy másik magyarázat szerint a név a vidék legrégebbi uraiként megjelenő, az ősi horvát nemzetségek közé sorolható Belos család, Mojszláv nevű tagjának nevéből eredhet. Ugyanebben az időben, szintén feltűnik egy Monoszló (ma Podravska Moslavina) nevű település a Dráva mentén is, de ennek kapcsolata nem mutatható ki. LeírásaA hegység mintegy szigetként emelkedik ki a környező síkságból. Északon és nyugaton a Csázma folyó kanyarít széles ívet a hegység lába körül, keleten pedig az Ilova széles völgye határolja el a pozsegai katlant övező hegyektől. Ennek hegyrajzi szigetnak az alaprajza egy északnyugatról délkeletre nyúló hosszúkás négyszöghöz hasonlít, melyet számos pajzsszerű domb és néhány magasabb hegyhát tölt ki. A külső dombok 200–300, míg a belsők 300–450 méter magasak, és kőtömegükre nézve is különböznek a külsőktől. A gömbölyű hegyhátakba mély és meredek falú völgyek vágódnak be, melyekből mindenfelől számos patak tör elő. A völgyek a 489 méteres Humka irányából sugáralakban nyílnak az ég minden tája felé. A kőtömegek össze-vissza repedezett felső rétegén termékeny talaj képződött, a melyből a kőalap csak helyenként látszik ki. Ezért a hegységet egészen a tetejéig buja növényzet födi. Emiatt a hegység patakjai nem szilajon rohannak a völgyekben, hanem lassan és csendesen folydogálnak a síkság felé. Kivételt képeznek azok a helyek, ahol a vizek útját a mederben fekvő palaréteg zárja el vízeséseket, zuhatagokat alkotva. A völgyek alján sudár bükkök, tölgyek és juharfák között zöldelő rétek találhatók. A patakok csekély esése és alsó folyásuk lapos medre okozza, hogy minden nagyobb esőzés után kiáradnak és elöntik az iszapföldet. A visszamaradó víz különösen a déli oldal mocsarakat alkot. A hegység területe regionális parkként 2007 óta védelem alatt áll. Tájképe és biodiverzitása miatt kapta meg ezt a státuszt. 2011-ben Horvátország második regionális parkjának nyilvánították. HegyeiLegmagasabb hegye a Humka (489 m), jelentősebb hegyei még a Vis (444 m), a Kaluđerov grob (437 m) és a Mjesec (354 m). VizeiFőbb patakok: a Grabovnica, a Jelenska, a Gračenica és a Garešnica. A Grabovnica forrásvidékétől északra a Csázma felé folyik le. A Jelenska-patak mély völgyet vág a hegység délnyugati oldalába. A Gračenica a déli oldalon folyik a Szávába, míg a keleti oldalon a Garešnica sok kanyar után az Ilovával egyesül. KőzeteiA hegység alapját a gránit, a gneisz és kristályos pala alkotja, melyek a legfelsőbb részekig is elérnek. Az őskőzeteken harmadkori rétegek fekszenek, míg a paleozoikumi és mezozoikumi lerakodások teljesen hiányoznak. A középponttól a felszín felé haladva ezeken az ősrétegeken mediterrán és sarmát eredetű mészkő, márga és homokkőrétegek fekszenek, melyek a keleti részeken, a Gračenica és a Garešnica között ülepedtek meg nagyobb mennyiségben. A síkság felé eső legszélső nyúlványokat özönvízi földrétegek és lösz alkotják. Területén számos kőbánya van, amelyek közül néhányat felhagytak. A legfontosabbak Pleterac és Mikleuška határában találhatók. A Monoszlói-hegységben bányászott drágakő található a norvég királynő koronájában. Monoszlói gránitból építették a zágrábi székesegyházat és Josip Jelačić bán zágrábi emlékművének talapzatát is. NövényvilágaA hegységet sűrű bükk, kocsánytalan tölgy, gyertyán, gesztenye, fekete éger és nyír erdők borítják, az alsó régiókban művelt gyümölcsösök és szőlőültetvények találhatók. A déli lejtők különösen lenyűgöző szépségűek. A ritka és veszélyeztetett növények közül említésre méltó a töviskés sás (Carex echinata) és a kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia). Állatvilága1994-ben a Gornja Jelenska falu közelében fekvő agyagbányában a legrégebbi üledékek belsejében körülbelül 17 millió éves őskori elefántokat (például Gomphotherium angustidens, Prodeinotherium bavaricum) és orrszarvú kövületeket (Brachypotherium brachypus) találtak. A vízfolyásokban olyan veszélyeztetett halfajok élnek, mint a fejes domolykó (Leuciscus cavedanus). A kétéltűek között megtalálható a foltos szalamandra, a barna erdei béka és a zöld küllő. Összesen 155 állatfajt regisztráltak, amelyek közül 84 védett (71 szigorúan védett) és 27 veszélyeztetett faj. Az érdekes madárfajok között van a törpesas. Galéria
Források
További információk |
||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
