Molnár Oszkár (pedagógus)

Ez a szócikk a pedagógusról szól. Hasonló címmel lásd még: Molnár Oszkár (egyértelműsítő lap).

Molnár Oszkár
Született	Müller Oszkár 1881. február 1. Selmecbánya
Elhunyt	1954. január 15. (72 évesen) Budapest[1]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	neveléstudós szakíró neveléstörténész
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1905)
Sírhelye	Farkasréti temető (felszámolták)[2]
Sablon Wikidata Segítség

Molnár Oszkár, Müller (Selmecbánya, 1881. február 1. – Budapest, Erzsébetváros, 1954. január 15.)[3] pedagógus, pedagógiai író.

Életútja

Müller Kálmán és Koreczkó Irén fia. 1905-ben a Budapesti Tudományegyetemen filozófia–pedagógia szakos tanítóképző intézeti tanári oklevelet szerzett. 1907-től Kolozsváron mint tanítóképző intézeti tanár működött, majd 1920-tól a budapesti VII. kerületi Damjanich utcai tanítóképzőben tanított. 1922-ben Nagy Lászlóval közösen dolgozott a budapesti lélektani laboratóriumban, 1929-ben a tanítóképző intézeti főigazgatóságára került, 1933 és 1936 között főigazgató volt. 1937-től igazgatta a Damjanich utcai tanítónő képzőt, 1942-ben vonult nyugdíjba. 1928 és 1944 között a Magyar tanítóképző című hetilapot szerkesztette. Számottevő a tanítóképzés, elsősorban a tanítóképesítés szabályozása érdekében végzett munkássága. A gyermektanulmányozás, a szociális pedagógia kérdéseivel és neveléstörténettel is foglalkozott. Halálát agyhártyagyulladás, keringési elégtelenség okozta. Felesége Szánthó Mária volt, akivel 1911-ben kötött házasságot Kolozsváron.

Főbb művei

• Bevezetés a gyermektanulmányba (Kolozsvár, 1913)
• Szociális pedagógiai intézmények (Kolozsvár, 1915)
• Neumann Ernő élete és munkássága (Budapest, 1917)
• A tanítási módszer történeti fejlődése (Budapest, 1926)
• Neveléstörténelem (Budapest, 1943)

Jegyzetek

1. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 7.)
2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
3. Halálesete bejegyezve a Bp. VII. ker. állami halotti akv. 159/1954. folyószáma alatt.

Források

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.