Molnár Gyula (szobrász)

Ez a szócikk a katonatanár, szobrászművészről szól. Hasonló címmel lásd még: Molnár Gyula (egyértelműsítő lap).

Molnár Gyula
Született	1882. április 1. Nagykőrös
Elhunyt	1962. december 19. (80 évesen) Sopron
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	katonatiszt jogász festőművész szobrász pedagógus
Halál oka	természetes
Sablon Wikidata Segítség

Dr. Molnár Gyula (Nagykőrös, 1882. április 1.[1] – Sopron, 1962. december 19.)[2] magyar katonatiszt, tanár, jogász, festő- és szobrászművész.

Élete

A neves nagykőrösi Molnár család leszármazottja; nagyapja, Molnár László honvéd főhadnagy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc lovastisztje volt.[3]

1904 és 1906 között Strobl Alajos és Radnai Béla tanítványa volt a budapesti Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezdében, ahol rajztanári oklevelet szerzett.[1][4] Ezt követően Párizsban, Münchenben és Rómában folytatott művészeti tanulmányokat.[1] 1918-1920 között saját rajziskolát működtetett Pozsonyban.[1] Hazatérve először Budapesten, a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián tanított rajzot,[4] majd a soproni II. Rákóczi Ferenc Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézetben (1936-tól II. Rákóczi Ferenc Magyar Királyi Honvéd Nevelőintézet) volt közigazgatási főnök, igazgatóhelyettes, majd főigazgató tanár; rajzot és természetrajzot oktatott.[5]

Az 1920-as évek közepétől az 1940-es évek közepéig, mint nyugállományú honvédtiszt (ezredes), katonaiskolai tanár, jogász, jó tollú író, költő, festő- és szobrászművész Sopron jeles közéleti alakjának számított, a város köztiszteletnek örvendő polihisztor polgára volt.[6] Festményeit többnyire vidéki tárlatokon mutatta be.[1] Sopronban és szülővárosában számos szobrot és domborművet készített, de emlékérmet is vésett.[7] Műalkotásai jórészt feledésbe merültek, több munkája elpusztult, vagy ismeretlen helyen lappang.[6]

Három lánygyermeke, Alice (1914), Katalin (1918) és Lilly (1919), valamint egy fia született (1921); ez utóbbi ugyancsak hivatásos katona lett: Molnár László m. kir. repülő hadnagy,[8] a 101. Puma vadászrepülő osztály bátor, haláláig a legeredményesebb vadászpilótája volt. Gépét 1944. augusztus 7-én Káld mellett lőtték le; halálát apja sohasem tudta feldolgozni. A sopronbánfalvi Hősök Temetőjében végső nyugalomra helyezett fiú sírjára a lelőtt gép légcsavarjából készített emlékművet.[9]

Az 1848-as forradalom és szabadságharc centenáriuma alkalmából szülővárosát, a nagykőrösi Arany János Múzeumot számos családi ereklyékből és saját gyűjtésből származó relikviával gazdagította.[7]

1962. december 19-én hunyt el Sopronban.[2] A bánfalvi Hősök Temetőjében nyugszik, fia és több családtagja mellett.

Főbb művei

• Révai Miklós-emléktábla domborműve (1931)
• Hűségzászló Harc domborműve (Sopron, 1932)
• 18. m. kir. honvéd gyalogezred hősi emlékművének katonaalakja és domborművei (Sopron, 1933)
• II. Rákóczi Ferenc-mellszobor (Sopron, 1934)
• II. Rákóczi Ferenc-emléktábla domborműve (Nagykőrös, 1935)
• Kossuth Lajos-dombormű (Nagykőrös, 1936)
• B. Tóth Ferenc-szobor (Nagykőrös, 1937)
• Klapka György-mellszobor (Sopron, 1937)[10]
• Petőfi Zoltán-dombormű (Nagykőrös, 1948)

Jegyzetek

1. Művészeti lexikon (1935).
2. Homor Péter, Horváth Csaba, Lakiné Derzsy Anikó, Robotka Csabáné, Virág Anett; F.k.: Horváth Csaba: Neves évfordulók Sopron és környéke történetéből 2012 (PDF, 179 KB). docplayer.hu pp. 15. Széchenyi István Városi Könyvtár, Sopron, 2012. [2020. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 18.) „50 évvel ezelőtt, 1962. december 19-én hunyt el Sopronban Molnár Gyula festőművész, grafikus, szobrász. Nagykőrösön született 1882-ben.”
3. Mészáros 2008 300 o..
4. Török 2010.
5. Lásd: a nevelőintézet „iskola értesítői” (1924, 1926, 1930, 1932).
6. Könyvismertető – Az Ász és a Polihisztor.
7. Mészáros 2008 302. o..
8. Posztumusz főhadnagy.
9. A korra jellemző, hogy a síremlék miatt Molnár Gyulát 1945 nyarán feljelentették a szovjet parancsnokságon. Turik György őrnagy városparancsnok, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság Sopronba kirendelt vezetője a megyei rendőrfőkapitány Molnár János társaságában kiszállt a helyszínre, elolvasta a sírfeliratot és „a halála napjáig hazánk első vadászrepülője” sírjának megtartását rendelte el. Lásd: Molnár László: A Nádasdy huszárok soproni emlékművének története (PDF, 986 KB). Soproni Arcok pp. 62. Soproni Szemle, 61. évf. 2. sz., 2007. [2020. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 8.)
10. A soproni „Frigyes főherceg” tüzérlaktanyában állomásozó m. kir. Klapka György 2. honvéd tüzérosztály megrendelésére készült kétszeres életnagyságú mellszobor, melyet 1937. április 25-én avattak fel, a laktanyaudvaron, a főbejárattal szemben állt. 1945. március 4-én, az utolsó amerikai légitámadás során megsemmisült. Lásd: Ifj. Sarkady Sándor: Egy elpusztult műalkotás: A Klapka-mellszobor története a fellelhető adatok tükrében. Soproni füzetek, (2014) 40–43. o. arch ISSN 0138-9963 Hozzáférés: 2020. február 23.

Források

• (M7) Molnár Gyula. In Éber László: Művészeti lexikon: Építészet, szobrászat, festészet, iparművészet. Gombosi György. második, lényegesen megbővített és átdolgozott kiadás. Budapest: Győző Andor Kiadása. 1935. 141. o. „Molnár Gyula festő (Nagykőrös 1882. április 1.) A bpesti mintarajziskolában szerzett rajztanári oklevelet, azután Párizsban, Münchenben és Rómában tanult. Mint rajztanár működött a Ludovika Akadémiában, majd a soproni, s végül a nagyváradi katonai reáliskolában. 1918-20-ban Pozsonyban volt rajziskolája. Képeit többnyire vidéki tárlatokon állította ki.”  
• Ifj. Sarkady Sándor: Az Ász és a Polihisztor. Kiadvány. sopronanno.hu, 2017. március 23. [2020. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 19.)
• Török Pál: A Zrínyi Miklós Reáliskolai Nevelőintézet egy újabb sportérme. pecsidenar.hu. Pécsi Dénár, 2010. május 1. [2017. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 19.)
• Mészáros László: A nyolcvanéves Arany János Múzeum történeti tárgyi gyűjteménye. In Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 8. Ihász István - Pintér János szerk. Budapest: Magyar Múzeumi Történész Társulat. 2008. 300. o. arch Hozzáférés: 2020. február 19. ISSN 1588-8207