Molnár Ákos (író)
Molnár Ákos, született Mandel (Budapest, 1893. december 10.[4] – Budapest, 1945. február 12.)[5][6] magyar író. ÉleteKispolgári, izraelita vallású családban született. Szülei Mandel Károly bankbizományos és Pollák Kornélia (1872–1921)[7] voltak.[8] Hegedűművésznek készült, azonban az első világháborúban elveszítette egyik karját és idegsokkot kapott. Ezután egy ideig bankhivatalnokként dolgozott, majd teljesen az írói hivatás felé fordult. 1918. július 1-jén a Terézvárosban nőül vette Keller Vilmos és Taussig Janka lányát, Erzsébetet.[9] Művei többnyire a kispolgárság életéről szólnak, saját tapasztalatait vagy történelmi eseményeket dolgozott fel. Stílusa élénk és könnyed. 1929-ben Végre egy jó házasság című regényét Mikszáth-díjjal jutalmazták. Publikált a Nyugatban és a Népszavában is (A börtön – 1926. 8. szám). Kivételt képez mind témájában, mind stílusában A császár dajkája című regénye, mely az 1848 előtti erdélyi parasztmozgalom vezetőjéről, Varga Katalinról (1802–1852) szól. Legtöbb kiadást Magyarországon Szerencsés Imréről írott életrajzi regénye, A hitehagyott élt meg. Műveit lefordították francia, portugál és német nyelvre. 1945 februárjában német katonák hurcolták el feleségével együtt otthonából, majd kivégezték őket. Halála után – sokak szerint méltatlanul – elfeledte a közönség. Jóslat című kötete még 1963-ban ismét megjelent, de művei csak a Múlt és Jövő Kiadó 2005-ben indított sorozatával kezdtek újra elérhetővé válni. Ezekhez a kötetekhez Kőbányai János írt utószót. Főbb művei
Külföldön megjelent
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia