|
Mohsin Hamid
Mohsin Hamid (Lahor, 1971. július 23. –) brit pakisztáni regényíró. Fiatalkora és tanulmányaiA pandzsábi és kasmíri származású családban született Hamid[1] gyermekkorának egy részét az Egyesült Államokban töltötte, ahol 3 és 9 éves kora között tartózkodott, amíg apja, aki egyetemi tanár volt, a Stanford Egyetemen PhD-képzésen vett részt. Ezután családjával visszaköltözött a pakisztáni Lahorba, és az ottani amerikai iskolába (Lahore American School) járt.[2] 18 évesen visszatért az Egyesült Államokba, hogy továbbtanuljon. 1993-ban Summa cum laude diplomát szerzett a Princeton Egyetem Woodrow Wilson School of Public and International Affairs[3] szakán, miután elkészítette 127 oldalas diplomamunkáját "Sustainable Power: Integrated Resource Planning in Pakistan" címmel, Robert H. Williams irányításával.[4] A Princetonon tanult Joyce Carol Oates és Toni Morrison mellett. Első regényének első vázlatát egy Morrison által tartott fikciós workshopra írta. Az egyetem után visszatért Pakisztánba, hogy tovább dolgozzon rajta.[5] Hamid ezután a Harvard Law School-ba járt, ahol 1997-ben végzett.[6] Unalmasnak találta a társasági jogot, ezért visszafizette diákhiteleit, és több évig vezetési tanácsadóként dolgozott a McKinsey & Company-nál New Yorkban. Minden évben három hónap szabadságot vehetett ki az írásra, és ezt az időt arra használta fel, hogy befejezze első, Moth Smoke című regényét.[7] MunkáiHamid 2001 nyarán Londonba költözött, kezdetben csak egy évig szándékozott maradni.[8] Bár gyakran visszatért Pakisztánba írni, nyolc évig továbbra is Londonban élt, és 2006-ban az Egyesült Királyság kettős állampolgára lett.[9] 2004-ben csatlakozott a Wolff Olins[10] márkatanácsadóhoz, és csak heti három napot dolgozott, hogy maradjon ideje az írásra.[11] Később ügyvezető igazgatóként dolgozott Wolff Olins londoni irodájában, majd 2015-ben kinevezték a cég történetének első főigazgatójává.[12] Első regénye, a Moth Smoke egy marihuánát szívó volt bankár történetét meséli el az atomtámadás utáni Lahorban, aki beleszeret legjobb barátja feleségébe, és heroinfüggővé válik. 2000-ben jelent meg, és hamar kultikus sikert aratott Pakisztánban és Indiában. Az Egyesült Államokban a legjobb első regénynek járó PEN Hemingway-díj döntőse is volt. Pakisztánban televíziós feldolgozásban, Olaszországban pedig operettként adták elő.[13] A Moth Smoke (Lepkefüst) innovatív szerkezetű volt, többszólamú, második személyű tárgyalási jeleneteket és esszéket használt olyan témákról, mint a légkondicionálás szerepe a főszereplők életében. Úttörő szerepet játszott az angol nyelvű dél-ázsiai regényirodalom divatos, kortárs megközelítésében, és egyes kritikusok szerint "a legérdekesebb regény, amely a szubkontinentális (angol) írók nemzedékéből született".[14] A New York Review-ban. Anita Desai megjegyezte:
Második regénye, a The Reluctant Fundamentalist egy pakisztáni férfi történetét meséli el, aki elhatározza, hogy egy kudarcba fulladt szerelmi kapcsolat és a szeptember 11-i terrortámadások után otthagyja magasröptű életét Amerikában. 2007-ben jelent meg, és milliós példányszámban nemzetközi bestseller lett, a 4. helyet érte el a New York Times Best Seller listáján.[16][17] A regényt beválogatták a Booker-díjra, számos díjat nyert, köztük az Anisfield-Wolf Book Award-ot és az Asian American Literary Awardot, és több mint 25 nyelvre fordították le. A Guardian az évtizedet meghatározó könyvek közé választotta.[18] A Moth Smoke-hoz hasonlóan a The Reluctant Fundamentalist is formálisan kísérletező volt. A regény egy drámai monológ szokatlan eszközét használja, amelyben a pakisztáni főhős folyamatosan egy amerikai hallgatóhoz szól, akit soha nem hallanak közvetlenül. (Hamid azt mondta, hogy Albert Camus A bukás [La Chute] volt a modellje.[19][20]) Egy kommentátor szerint ennek a technikának köszönhetően:
Egy 2007 májusában adott interjúban Hamid a következőket mondta a The Reluctant Fundamentalist rövidségéről: "Inkább kétszer olvassák el a könyvemet, mint hogy csak félig olvassák el."[22] Harmadik regényét, a How to Get Filthy Rich in Rising Asia, a The New Yorker 2012. szeptember 24-i számában, a Granta pedig 2013. tavaszi számában részletezte, a Riverhead Books pedig 2013 márciusában adta ki.[23][24] Korábbi könyveihez hasonlóan a How to Get Filthy Rich in Rising Asia (Hogyan lehetsz piszkosul gazdag a felemelkedő Ázsiában) is meghajlítja a műfaji és formai konvenciókat. A második személyben elbeszélt könyv a főhős ("te") elszegényedett vidéki fiúból mágnássá válásának történetét meséli el egy meg nem nevezett kortárs városban, a "feltörekvő Ázsiában", valamint a névtelen "csinos lány" üldözését, akinek útja folyamatosan keresztezi, de soha nem találkozik az övével. Az ambiciózus fiatalok által a „feltörekvő Ázsiában” elfogyasztott önsegítő könyvekből merít, és játékos, ugyanakkor mélyenszántó módon ábrázolja az ambíció és a szerelem iránti szomjúságot a gazdasági és társadalmi felfordulástól sújtott időkben. Michiko Kakutani[25] a regényről írt New York Times-ismertetőjében „mélyen megindítónak” nevezte, és azt írta, hogy a Hogyan legyünk piszok gazdagok a feltörekvő Ázsiában, „megerősíti [Hamid] helyét generációja egyik legötletesebb és legtehetségesebb írójaként”.[26] Hamid politikáról, művészetről, irodalomról, utazásról és más témákról is írt, legutóbb Pakisztán belső megosztottságáról és szélsőségességéről a New York Times egyik közleményében.[27] Újságírása, esszéi és történetei megjelentek a TIME-ban, a The Guardian-ben, a Dawn-ban[28], a The New York Times-ban, a The Washington Postban,[29] az International Herald Tribune-ban[30], a Paris Review-ban és más kiadványokban. 2013-ban a Foreign Policy magazin beválasztotta a világ 100 vezető globális gondolkodója közé. Negyedik regénye, az Exit West (2017) egy fiatal párról, Nadiáról és Saeedről, valamint kapcsolatukról szól egy olyan időszakban, amikor a világot megrohanják a migránsok. Bekerült a 2017-es Booker-díjra. Regényeit azért is kritizálták, mert korlátozott, gyakran egydimenziós ábrázolást nyújtanak a muszlim létről, vallási szimbólumokra/hiedelmekre hivatkozva csak azért, hogy azokat esetleg fundamentalista vagy terror-szimpatizáns irányzatokkal társítsák.[31] MagánéleteHamid 2009-ben költözött Lahore-ba feleségével, Zahrával és lányukkal, Dinával (született 2009. augusztus 14-én). Jelenleg Pakisztán és a külföld között osztja meg idejét, Lahore, New York és London között él.[32] Hamid „korcsnak” nevezte magát,[33] és azt mondta az írásairól, hogy „egy regény gyakran egy megosztott ember önmagával folytatott beszélgetése”.[34] Kettős brit és pakisztáni állampolgár.[35] KönyveiRegények
Novellák
Non-fiction
Magyarul megjelent
Jegyzetek
Fordítás
További információk |
||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
Portal di Ensiklopedia Dunia
