|
Mitrovics Gyula (tanár, 1841–1903)
Mitrovics Gyula (Sátoraljaújhely, 1841. május 16. – Debrecen, 1903. január 25.) református lelkész, teológus, tanár, író. ÉleteA gimnáziumot 1853-61-ben és a teológiai tanfolyamot 1861-65-ben Sárospatakon végezte, ahol azután 1867 tavaszáig segédtanár volt. Ekkor külföldre ment és mintegy másfél évig Heidelbergben, Göttingenben és Zürichben gyarapította ismereteit. 1868. szeptemberben a gyakorlati teológia és keresztyén erkölcstan tanára és a főiskola papja lett Sárospatakon. A tiszáninneni egyházkerület 1876-ban al-, 1884-ben főjegyzőjévé, több ízben az egyetemes konvent tagjává, ez pedig mindannyiszor egyik jegyzőjévé választotta. Tagja és jegyzője volt a debreceni és budapesti zsinatnak; ő írta a tiszáninneni egyházkerület által elfogadott Utasításokat az 1891-92. évi Zsinati törvények életbeléptetéséhez; ő írta a Szent István napjának megünneplése tárgyában kiadott miniszteri rendeletre is a feliratot, sat. Szintén tagja volt az egyetemes tanügyi bizottságnak és a protestáns irodalmi társaság bíráló bizottságának. 1895-ben debreceni lelkésszé választották, így mindeme hivatalairól lemondott és 1896 áprilisától óta új állásán működött. Egyike volt a legjelesebb tanároknak és emellett kitűnő szónok hírében állt. A szabadelvű teológiai irány legkiválóbb képviselői közé tartozott. Családja, származása Édesapja Mitrovics Mihály volt. (Lazony, egyes források szerint Szalók, Zemplén megye, 1806 - Sárospatak, Zemplén megye,1873 június 21.) Eredetileg görög katolikus volt, majd felesége hatására tért át a református hitre. Meg nem erősített források szerint felmenői mind görög katolikusok voltak, akik között számtalan paróchus is található. Foglalkozását tekintve szabómester volt, Sátoraljaújhelyen volt a műhelye.[2] Édesanyja Barlógh Terézia volt. (Berettő, Zemplén megye, 1814 - Sárospatak, Zemplén megye, 1879. április 10.) Református vallású volt, a családja 1659-ben kapott nemességet.) Gyermekkora Sátoraljaújhelyen, a Börtön utca 19. szám alatt élt a család, egy négyszobás házban. Két testvére született: Ottília (Sátoraljaújhely, Zemplén megye - Hardicsa, Zemplén megye, 1903 után) és Terézia (Sátoraljaújhely, Zemplén megye 1836 - Nagykőrös, 1897. május 13.) [3] ÍrásaiCikkei a Vasárnapi Ujságban (1865. Rételpatak és a melegforrás, tört. emlék a honfoglalás napjaiból, A rómaiak temetkezése, 1866. Valkómegye, Garavár); a sárospataki Emlékkönyvben (melynek ő volt a szerkesztője, 1866. beszélyek); a Sárospataki Füzetekben (1866. Origines, Egy adalék Kazinczy Ferencz ismeretlen kéziratainak gyűjteményéhez, 1867. Pelagius és Augustinus, Nézetek a Krisztus theanthroposzi személyisége felett és könyvism., 1869. Lessing mint theologus, Néhány szó a miniszteri, gymnasiumi és lyceumi tantervről és könyvismert.); a Zemplénben (beszélyek és Adatok Sátoralja-Ujhely történetéhez, Utazási rajzok); utazási rajzokat más lapokba is írt Viátor név alatt. A Prot. Népiskolai Közlönybe írt egyháztörténelmi tanulmányokat és rajzokat, mint: Origines, Pelagius és Augustinus, Dinter sat.; a Ballagi Prot. Egyh. és Isk. Lapjának 1868-tól állandó munkatársa volt és egyházpolitikai értekezéseket és kritikákat írt a lapba; valamint a Szász Domokos által szerkesztett Erdélyi Prot. Közlönybe is. Újabb időben a Fővárosi Lapokba, a Prot. Szemlébe és a Debreczeni Prot. Lapba írt czikkeket; a sárospataki ev. ref. gymn. Értesítőjében (1880. és 1881. igazgatói zárbeszéd); a Prot. Lelkészi Tárban (1902. Naplójegyzetek) sat. Munkái
1881-ben alapította a Sárospataki Lapokat, melyet az ottani főiskolai irodalmi kör ad ki mint egyházi és iskolai szakközlönyt, és öt évig szerkesztette. Jegyzetek
Források
További információk
|
||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
