|
MisztériumA szent misztériumok olyan természetfeletti jelenségek területei, amelyek egy istenséggel vagy vallási meggyőződéssel és gyakorlattal kapcsolatosak. Az ókorban a misztérium szót használták bizonyos ezoterikus tanok megjelölésére vagy bizonyos szertartásokra, amelyeket például a magánéletben is végeztek, vagy amelyek jelentését csak a beavatottak ismerték.[1] A korai keresztények nyelvén a misztériumok azok a vallási tanítások voltak, amelyeket gondosan óvtak a profán világ tudásától.[1] EtimológiaA görög eredetű szó (müsztérion), jelentése: titok. A görög müein (= bezárni) szóból származik.[2] Ókori vallások és filozófiaAz ókori görög vallásban és filozófiában mindenekelőtt azt jelöli, ami egy istentapasztalatban titokzatos és kimondhatatlan, valamint azt, amit nem szabad átengedni a nyilvánosságnak. [3] Misztériumoknak nevezték azokat a mágikus szertartásokat, amelyeket a legnagyobb titokban hajtott végre a beavatottak csoportja egy isten vagy istennő tiszteletére, hogy vele egyesüljenek. KereszténységOlyan dogma, amely teljes egészében meghaladja az ember értelmét. Az ember a teológia szerint saját erejéből a misztériumot soha fel nem ismerné, s ha a kinyilatkoztatás révén értesül róla, azt megérteni képtelen. Ilyen például a Szentháromság dogmája. [4] SzínjátékA misztérium középkori vallásos tárgyú színdarabot is jelöl, amelyet kezdetben a templomi szertartás részeként latinul, később a templomokon kívül anyanyelven a papok, az iskolások vagy a felnőttek adtak elő.[4] A misztérium szót az újlatin nyelvet beszélő népek használták a középkorban, társítva a vallásos színjátékok megnevezésére. A magyar nyelvben megfelelője a misztériumjáték vagy misztériumdráma. Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia
