|
Mise (zenei műfaj)A mise mint zenei műfaj az állandó miseénekeknek (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus és Agnus Dei) hat tételben megkomponált alakja.[1]  Őse a római Graduale tizennyolc gregorián miséje, melyeknek egymással régebben semmiképp össze nem függő énekeit a 12—13. században kezdték sorozatokká összeillesztgetni. Ez az összeillesztés azonban még ma is annyira laza, hogy bármely miserész pótlására a megfelelő énekek más misékből is átvehetők. A többszólamú éneklés bölcső korában (11—12. század) előfordult már egy-egy megkomponált misetétel is. Mai értelemben vett, végigkomponált misével első ízben a 14. században találkozunk (egy Tournaiban felfedezett kéziraton).[1] A gregorián dallamú miseének után a 14. században jelent meg a több énekessel és hamarosan a hangszeres, sőt nagyzenekari kísérettel előadott mise, amelyen vagy az ordinarium missae-t értjük, azaz a mise fent felsorolt hat állandó részét,[2] vagy pedig a proprium missae-t, a mise változó részeit: introitus, graduale, alleluja, offertorium és communio. Ehhez társul ünnepek alkalmával a szekvencia és a traktus, a többszólamú zsoltár.[3] A klasszikus vokál-polifónia kora Palestrinával az élén sok százszámra termelt miséket, valamint a későbbi századok és a modern kor is.[1] A külső formát nagyjából minden kor az ősmintáról, a gregorián korálisról leste le. A 18. század instrumentális zenéje bőbeszédűségével a formát és terjedelmet túlfejlesztette, sőt a túlméretezett egyes tételeket arányosítási célzattal kantátaszerűen kisebb egységekre is tördelte. Ez ma X. Piusz motu proprio-jának 11. pontja értelmében tilos.[1] Kiváló zeneszerzők komponáltak „miséket” (pl. Beethoven: Missa Solemnis), de ezek egy része már terjedelme miatt sem alkalmas liturgikus használatra.[3] Gregorián misék listája
Liturgikus célú misékMagyarországon gyakran használt, liturgikus célú misék:
Jegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia
