Mircea Cărtărescu (1956. június 1. –) román író, költő és tanulmányíró. Felesége Ioana Nicolaie költőnő. A román irodalomkritika a nyolcvanas évek nemzedékének legfontosabb alkotói között tartja számon, prózájában sok a fantasztikus elem. Hazája legsikeresebb kortárs írói közé tartozik. A romániai Elle magazinban megjelent rövid írásait tartalmazó „Miért szeretjük a nőket?” című kötete nem várt népszerűséget hozott; legutóbbi könyvét, a Vakvilág harmadik kötetét már nagy kritikai és közönségvisszhang kísérte. Könyveit a rendszerváltás óta a Humanitas könyvkiadó jelenteti meg.
Életpályája
A Bukaresti Egyetem román nyelv és irodalom szakát 1980-ban végezte el. 1980 és 1989 között iskolai romántanárként dolgozott, majd a Romániai Írószövetség tisztviselője és a Caiete Critice című lap szerkesztője volt. 1991 óta a Bukaresti Egyetem Bölcsészkarának Román Nyelv és Irodalom Tanszékén tanársegéd, majd adjunktus.
1994 és 1995 között az Amszterdami Egyetem vendégelőadója volt. Időszakos munkatársa volt a Poetry Review, a Libération, a Missives, a La République des Lettres, a Quadrant, a New Delta Review és az Another Chicago Magazine című nyugati lapoknak.
Világviszonylatban legjelentősebb Nostalgia című könyve, amely magyarul Sóvárgás címmel 1997-ben jelent meg, öt részből áll, amelyek összefüggésének kérdését a szerző mindvégig nyitva hagyja. A prológus ("A rulettjátékos") és az epilógus ("Az építész") egy-egy rövidebb történet; a középső három fejezet alkotja a regény tömbjét: a "Dilingó" című elbeszélés gyerekkori kalandokat elevenít fel, majd egy Mircea Eliadéra jellemző csavarral zárja a végén; az "Ikrek" is a gyerekkorral indul, de továbbhajlik a kamaszkorba, mígnem a szintén főleg Eliade által képviselt román miszticista irodalmi hagyományoknak megfelelően egy meglehetősen felfokozott és elvonatkoztatott tetőpontba torkollik, mindezt pedig keretbe fogja egy nőnek öltöző férfi monológja; a "REM" történetét, amely egy tizenkét éves lány intellektuális kalandjairól szól és Bukarest egyik külső kerületében játszódik, egy harmincöt éves nő meséli el. Állandó díszletként szolgálnak ehhez a bukaresti tömbházak, a színes, kivilágított kirakatok, és a különféle színárnyalatok legváratlanabbul fellépő kombinációi. Kritikusai szerint prózáján egyaránt érződik Emil Cioran, Ion Luca Caragiale és Mircea Eliade hatása.
Verseskötetei
Faruri, vitrine, fotografii… („Fényszórók, kirakatok, fényképek”), Cartea Românească, 1980 – a román Írószövetség díja, 1980
Aer cu diamante („Levegő gyémántokkal” – gyűjteményes kötet), Litera, 1982
Poeme de amor („Szerelmes versek”), Cartea Românească, 1983
Levantul („Levante”), Carta Românească, 1990 – a Romániai Írószövetség díja; új kiadás: Humanitas, 1998 (magyarul részletek jelentek meg belőle különböző folyóiratokban, fordította: Lövétei Lázár László)
Visul („Az álom”), Carta Românească, 1989 – a román Akadémia díja
Nostalgia („Sóvárgás”), Humanitas, 1993 – a Visul cenzúrázatlan kiadása (magyarul 1997-ben jelentette meg a Jelenkor Kiadó, fordította: Csiki László)
Travesti („Lulu”), Humanitas, 1994 (magyarul 2004-ben jelentette meg a Gondolat Kiadó, fordította: Lövétei Lázár László)
Orbitor („Vakvilág”), 1. kötet: Aripa stângă („A bal szárny”), Humanitas, 1996 (magyarul 2000-ben jelentette meg a Jelenkor Kiadó, fordította: Csiki László)
Enciclopedia zmeilor („Sárkányok enciklopédiája”), Humanitas, 2002 (magyarul 2011-ben jelentette meg a Bookart Kiadó, fordította: Szőcs Géza és Gergely Zsuzsa)
De ce iubim femeile („Miért szeretjük a nőket”), Humanitas, 2004 (magyarul 2007-ben jelentette meg a Jelenkor Kiadó, fordította: Koszta Gabriella)
1990: a Romániai Írószövetség díja; a Flacară folyóirat díja; az Ateneu folyóirat díja; a Tomis folyóirat díja; a Cuvântul folyóirat díja
1992: a Sóvárgás francia változata (La Rêve) jelölései: Prix Mèdicis (Medici-díj), Prix Union Latine, Le meilleur livre étranger (a legjobb külföldi könyv)
1994: a Romániai Írószövetség díja; ASPRO-díj; a moldovai Írószövetség díja
1996: ASPRO-díj; a Flacăra folyóirat díja; az Ateneu folyóirat díja; a Tomis folyóirat díja; a Cuvântul folyóirat díja
1997: a Flacăra folyóirat díja; az Ateneu folyóirat díja; a Tomis folyóirat díja; a Cuvântul folyóirat díja
1999: a Vakvilág – A bal szárny francia változatának jelölése a Prix Union Latine díjra
