Miranda (hold)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Miranda (egyértelműsítő lap).

Miranda
A Miranda hold
Felfedezése
Felfedező	Gerard Kuiper
Felfedezés ideje	1948. február 16
Névadó	Miranda
Alternatív név	Uránusz V
Pályaadatok
Fél nagytengely	129 390 km
Pálya excentricitása	0,00013
Orbitális periódus	1,413479 nap
Inklináció	4,232°
Központi égitest	Uránusz
Fizikai tulajdonságok
Méret	480×468,4×465,8 km
Átlagos átmérő	468 km
Átlagos sugár	235,8±0,7 km
Felszín területe	700 000 km²
Térfogat	54 835 000 km³
Tömeg	6,59 ± 0,75 × 10^19 kg (1,103 × 10^–5 földtömeg)
Átlagos sűrűség	1,20 ± 0,15 g/cm³[1]
Felszíni gravitáció	0,079 m/s^2
Felszíni gravitáció az egyenlítőnél	0,079 m/s²
Szökési sebesség	0,193 km/s
Forgási periódus	szinkron
Albedó	0,32
Látszólagos fényesség	15,8[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Miranda témájú médiaállományokat.
WL entity
Sablon Wikidata Segítség

A Miranda az Uránusz bolygó legkisebb és egyben a bolygóhoz legközelebbi holdja a bolygó öt legnagyobb holdja közül. Gerard Kuiper fedezte fel 1948. február 16-án a Mcdonald Observatory-ban. A holdat William Shakespeare: A vihar című művének Mirandája után nevezték el. Másik neve az Uránusz V. Az első fotókat a Voyager–2 űrszonda küldte róla még 1986-ban, mikor az Uránusz mellett haladt el. A felvételek készítésének idején egyedül a déli féltekét világította meg a Nap fénye, ezért ez az egyetlen tanulmányozott része felszínének. Felszíni képződményei alapján a Miranda mutatta a legtöbb geológiai aktivitást a múltban az Uránusz-holdak közül.

Fizikai jellemzői

A Miranda felszíne túlnyomórészt vízjégből áll, míg az alsóbb rétegekben alacsony sűrűségű szilikátok és szerves vegyületek találhatók. A hold több részre töredezett felszíne jól mutatja ezen égitest korábbi geológiai aktivitásának mértékét, melyeket a felszínen futó töredezett szabású kanyonok is alátámasztanak. Nagy "versenypálya-szerű" barázdált formák is előfordulnak a felszínen – melyek neve coronae –, amelyekből forró jégforrások törnek fel. A kanyonok a felszínen futó törésvonalak nyomvonalait jelölik. Más alakzatok a jégvulkanikus tevékenység miatt alakultak ki. Korábban úgy gondolták, hogy a hold felszínének kialakításáért elsősorban az árapály jelenség tehető felelőssé, amikor is a keringés jóval excentrikusabb, mint más időszakokban. Mivel a hold az Ariel nevű Uránusz-holddal kölcsönös rezonanciában van, ezért ez is felelőssé tehető az árapály jelenségek felszínformáló munkájáért, illetve az égitest belső hőmérséklet emelkedéséért.

A tudósok több geológiai képződményt is azonosítottak a hold felszínén, melyek:

• becsapódási kráterek
• coronae
• sziklák
• sulci (hosszan elnyúló völgyek egy hold felszínén)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Miranda (moon) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

1. Jacobson, R. A.; Campbell, J. K.; Taylor, A. H.; Synnott, S. P. (June 1992).
2. Planetary Satellite Physical Parameters. JPL (Solar System Dynamics), 2009. április 3. (Hozzáférés: 2009. augusztus 10.)

A Wikimédia Commons tartalmaz Miranda (hold) témájú médiaállományokat.