Millman-tételA Millman-tétel (a párhuzamos generátorok elve) a villamosságtan egyik tétele, párhuzamos kapcsolásra visszavezethető elektromos áramkörök megoldásának hasznos módszere. Nevét Jacob Millmanról kapta, aki a tételt bebizonyította. Millman bizonyítása előtt egy hasonló módszert, a Tank-módszert alkalmazták. Magyarázata![]() A Millman-tétel segítségével gyorsan kiszámítható egy csak soros és párhuzamos áramkörökből álló elektromos hálózat kijelölt kapcsain mérhető üresjárati feszültség. Legyenek Uk a feszültséggenerátorok feszültségei és Im az áramgenerátorok áramai. Legyen Ri a generátorok nélküli ágak ellenállásai. Legyen Rk a feszültséggenerátorok soros ellenállásai. Legyen Rm az áramgenerátorok párhuzamos ellenállásai. Ekkor Millman szerint az áramkör kijelölt kapcsain mérhető üresjárási feszültséget a következő egyenlet adja meg: A tétel bebizonyítható, ha az egyes ágaknak előállítjuk a Norton-féle áramgenerátoros helyettesítőképét. A soros ellenállású feszültséggenerátorokból ekkor párhuzamos ellenállású áramgenerátor lesz. Az eredő feszültség az Ohm törvénye és a Kirchhoff-törvények szerint a csomópontba befolyó áramok összegének és az áramkör eredő vezetőképességének a hányadosa. Az eredő vezetőképesség a párhuzamos kapcsolás miatt az egyes ágak vezetőképességeinek az összege. Az áramgenerátorokat az eredő vezetőképesség számolásakor dezaktiváljuk (kikapcsoljuk), ilyenkor szakadásként viselkednek. A fentiek alapján a számolás bármilyen olyan áramkörre elvégezhető, amelyet át tudunk alakítani feszültség- és áramgenerátorokból és ellenállásokból álló párhuzamos kapcsolássá. A számolásnál ügyelni kell a generátorok feszültség-, illetve áramirányaira (előre fel kell venni egy referencia-irányt). A képlet használható háromfázisú rendszerben a csillagpont-eltolódás számítására is.[1] Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia