|
Miljevci (Sanski Most)
Miljevci (szerbül: Миљевци) szerb falu Bosznia-Hercegovinában, a Bosznia-hercegovinai Föderáció Una-Szanai kantonjában, Sanski Most községben. FekvéseBosznia-Hercegovina északnyugati részén, Bihácstól légvonalban 46, közúton 63 km-re keletre, Sanski Most központjától légvonalban 16, közúton 21 km-re nyugatra, a Grmeč-hegység területén, a Palanačko polje karsztmezőn fekszik. Áthalad rajta a Sanski Mostról Bosanska Krupára vezető út. A Palanačko poljén több patak található, de mindegyik víznyelőben végződik. Ezek a patakok főként a hó elolvadása után és esős időszakban elöntik a mezőt. A víznyelők a vizet fokozatosan eresztik le, majd a talajon való átfolyás után visszaérnek a felszínre és bővizű karsztforrásként jelennek meg a Đedovača, a Dabar és az Umac mentén. Népessége
TörténeteA település 1878-ig az Oszmán Birodalom része volt. A mai Miljevac és Lušci Palanka falvak között, a Predojević glavica keleti lejtőin van egy „Kulina” nevű hely, ahol valószínűleg a környező birtokok tulajdonosának, egy bégnek a tornya állt. Nem kizárt, hogy a torony mellett volt egy udvarház is, azonban erről a helyről sincsenek feljegyzések egyetlen ismert dokumentumban sem. A környező lakosság által Kulinának nevezett hely neve alapján valóban feltételezhető, hogy itt egy torony állt. A település 1878-tól az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. Az első osztrák-magyar népszámlálás során, 1879-ben a településen 255 lakost számláltak, közülük 203 ortodox szerb és 52 muszlim volt. 1910-ben Lušci Palanka község részeként 529 lakost számláltak itt. 1941-ben Miljevci azok közé a falvak közé tartozott, ahol csak szerbek éltek.[4] A boszniai háború idején a Sana hadművelet során szerb lakossága a szerb csapatokkal együtt elmenekült a támadó bosnyák csapatok elől és közülük csak kevesen tértek vissza. 2013-ban a településnek már csak 47 állandó lakosa volt. NevezetességeiMiljevac Luška-Palanka felőli bejáratánál van egy Kulina nevű hely, melyhez egy legenda fűzódik. A legenda szerint itt állt egykor Kulin tornya, melynek alapjai akkor még álltak. Ennek a Kulinnak a környéken nagy csordái voltak, amelyeket jobbágyai a Glavica mögötti fennsíkon, Radanovo poljén neveltek neki. Amikor fejték a jószágot, a fennsíkról a völgyben lévő toronyba facsöveken folyt le a tej. Amikor egy nap egy kígyó jött le a csövön, az emberek elhagyták a tornyot, és ismeretlen helyre szöktek, mert a kígyó megjelenése annak a jele volt, hogy veszély fenyeget, és menekülni kell.[4] Jegyzetek
További információk
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
