Mihailo Lalić
Mihailo Lalić (Trepča, Andrijevica, 1914. október 7. – Belgrád, 1992. december 30.) montenegrói és szerb[2][3][4][5][6][7] író volt. Élete1914-ben született az északkelet-montenegrói Trepča (Andrijevica önkormányzat) faluban. Fontosabb regényei: „Svadba”, „Zlo proljeće”, „Raskid”, „Hajka”, „Ratna sreća”, és mesterműve, a „Lelejska gora”. A „Ratna sreća” című regényéért 1973-ban elnyerte a NIN-díjat (a NIN magazin díja az év regényéért), a „Lelejska gora” című regényéért pedig az első „Njegoš-díj” kitüntetettje volt. Regényeiben Montenegró modernkori történelmének főbb eseményeit, különösen a világháborúkat, valamint a kommunista partizánok és a királypárti csetnikek közötti harcokat ábrázolta. Herceg-Noviban és Belgrádban élt, tagja volt a montenegrói és a szerb Tudományos és Művészeti Akadémiának , amelynek alelnöke volt. Tagja volt a SKOJ-nak és a kommunista pártnak is. Belgrádban halt meg 1992-ben. BibliographyShort stories
Novels
Magyarul
Jegyzetek
Fordítás
|
Portal di Ensiklopedia Dunia