Mihail Pavlovics Tomszkij

Mihail Pavlovics Tomszkij
Az SZKP PB tagja
Hivatali idő 1922. április 3. – 1930. július 13.
Születési név	Mihail Pavlovics Jefremov
Született	1880. október 31. Kolpino, Orosz Birodalom
Elhunyt	1936. augusztus 22. (55 évesen) Bolsevo (ma Koroljov), Szovjetunió
Párt	Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP)
Foglalkozás	politikus szakszervezeti tisztségviselő
Halál oka	lőtt seb
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Pavlovics Tomszkij témájú médiaállományokat.

Mihail Pavlovics Tomszkij (oroszul: Михаил Павлович Томский, eredeti neve: Mihail Pavlovics Jefremov, Kolpino, 1880. október 31. – Bolsevo (ma Koroljov), 1936. augusztus 22.) gyári munkás, bolsevik politikus.

Élete

Szentpétervárott a gyárban amelyben dolgozott szakszervezetet próbált alakítani, s ezért elbocsátották.[1] 1904-ben belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba, amelyben a bolsevik szárnyhoz tartozott. 1905-ben Észtországba ment, s részt vett az 1905-ös orosz forradalomban. Letartóztatták, majd Szibériába száműzték. Innen megszökött, s visszatért Szentpétervárra. 1908-ban ismét letartóztatták, s Franciaországba toloncolták, ám innen is visszatért a következő évben. Ismételten letartóztatták politikai tevékenysége miatt, s 5 év kényszermunkára ítélték. 1917-ben az Ideiglenes Kormány engedte szabadon, majd pedig Moszkvába utazott, s részt vett az októberi forradalomban.

Tomszkij Nyikolaj Ivanovics Buharin és Rikov szövetségese volt a kommunista pártban, akik a mérsékelt irányt képviselték az 1920-as években. Vezető szerepet játszott a szakszervezeti mozgalomban, és David Boriszovics Rjazanovval együtt gyakran foglalt el különutas álláspontot Leninnel, Sztálinnal és a párt központi bizottságával szemben.[2]

Tomszkij a mérsékelt szárny tagjaként Lenin halála után szövetségese lett Sztálin frakciójának, és segített az ún. "baloldaliak" (Trockij, Kamenyev, Zinovjev) legyőzésében.

1928-ban Sztálin korábbi szövetségesei ellen fordult: leszámolt Buharinnal, Rikovval és Tomszkijjal a Központi Bizottság 1929-es plenáris ülésén. Elérte, hogy Tomszkij lemondjon a szakszervezeti mozgalomban betöltött vezetői pozíciójáról. Ezután Tomszkij a szovjet vegyipar élére került, s itt is maradt egészen 1930-ig. Nem választották újra a PB tagjai közé, de a KB-nak továbbra is tagja volt, egészen a XVII. pártkongresszusig, 1934 januárjáig, mikor is lefokozták (szavazati joggal nem rendelkező) jelöltté.

1932 májusától 1936 augusztusáig vezette az Állami Kiadót, mígnem megvádolták: terrorista kapcsolatokat ápolt Zinovjevvel és Kamenyevvel az első moszkvai per ideje alatt. Mielőtt az NKVD letartóztatta volna, Moszkvához közeli házában főbe lőtte magát.[1]

1938-ban Buharin és Rikov perében posztumusz megvádolták hazaárulással és egyéb bűncselekményekkel. A szovjet kormány 1988-ban minden vád alól felmentette.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Mikhail Tomsky című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

1. Tomsky. [2010. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 20.).
2. Roy Medvedev, Let History Judge: The Origins and Consequences of Stalinism. George Shriver, trans. Revised Edition. New York: Columbia University Press, 1989; pg. 96.