|
Miguel Ángel Asturias
Miguel Ángel Asturias (Guatemalaváros, 1899. október 19. – Madrid, 1974. június 9.) guatemalai regényíró, költő, diplomata. 1967-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. ÉletrajzaÉdesapja bíró, édesanyja maja indián volt. 1904 és 1907 között a családot a fővárosból Baja Verapazba száműzték, mert Asturias apja nem volt hajlandó halálra ítélni lázadozó egyetemistákat. Asturias 1918-tól orvosnak tanult, de még ugyanebben az évben átiratkozott a San Carlosi egyetemre, hogy ott jogot és publicisztikát tanuljon. Miután befejezte tanulmányait barátaival 1922-ben egy népiskolát alapított, ami lehetővé tette a szegényebb rétegek képzését. 1923-ban Európába utazott, azzal a céllal, hogy politikai közgazdaságtani tanulmányokat kezdjen Londonban, de néhány hónap múlva félbeszakította azt. Helyette 1926-ig Párizsban a Sorbonne Egyetemen tanult tovább vallástörténetet és néprajzi ismereteket, különösen Latin-Amerika prekolumbán civilizációi érdekelték; tanulmányait „Az amerikai őslakosok vallásai és mítoszai” című munkával fejezte be. Az egyetemi évek után egy ideig Párizsban maradt és körutazásokat tett Európában, ellátogatott Palesztinába és az Amerikai Egyesült Államokba. Ebben az időben jelentek meg első irodalmi művei: 1930-ban tett szert nemzetközi hírnévre a „Guatemalai legendák” (Legenden aus Guatemala) című könyvével. 1933-ban visszatért Guatemalába. Jorge Ubico diktátor megdöntése után 1944-től diplomáciai szolgálatot teljesített: 1945-ben a mexikói guatemalai nagykövetség kultúrattaséja, 1947-ben Argentínában, majd El Salvadorban lett nagykövet. Ebben az időben sok műve került kiadásra, amik a diktatúra idején nem jelenhettek meg. 1954-ben Jacobo Arbenz Guzman demokratikus rendszerének bukása után lemondott tisztségeiről és 1962-ben önkéntes száműzetésbe ment, amit Argentínában, Genovában és Párizsban töltött. 1966-ban ismét szabad választásokra került sor Guatemalában, Asturias pedig újból felvette a diplomáciai szolgálatot: Julio Mendez Montenegro elnök párizsi nagykövetté nevezte ki. Ugyanebben az évben Lenin-békedíjjal tüntették ki és a francia Pen-Club elnökévé választotta Asturiast. 1967-ben irodalmi Nobel-díjjal értékelték irodalmi tevékenységét, a Banán-trilógiának nevezett három regényből álló ciklust. MűveiAsturias a latin-amerikai irodalomban a mágikus realizmus képviselője; műveiben a hazájában élő indiók mítoszait és legendáit dolgozza fel. Témái között szerepel Latin-Amerika szociális, politikai és gazdasági viszonyai, a diktatórikus rendszer borzalmai és negatív hatásai, az indián múlt és hagyomány világa, az indiánok harca a banánköztársaságokkal, valamint az USA szerepe a régióban.
Magyarul
Asturias hazája művészetéről
Jegyzetek
További információk |
||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
