Maros Rudolf

Maros Rudolf
Életrajzi adatok
Született	1917. január 19. Stachy
Elhunyt	1982. augusztus 3. (65 évesen) Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Gyermekei	Maros Miklós Maros Éva
Pályafutás
Hangszer	hegedű
Tevékenység	zeneszerző, pedagógus
A Wikimédia Commons tartalmaz Maros Rudolf témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Maros Rudolf (Stachy, Csehország, 1917. január 19. – Budapest, 1982. augusztus 3.[1]) zeneszerző, főiskolai és egyetemi tanár, Maros Miklós zeneszerző és Maros Éva hárfaművész édesapja.

Élete

Maros Rudolf emléktáblája. Valaha egykori lakhelyén, a Bimbó út 140. sz. A ház és az emléktábla ma már nincs meg.

Zenei tanulmányait a győri konzervatóriumban folytatta, majd 1939–42-ben a Zeneakadémián Kodály Zoltán vezetésével zeneszerzést, valamint Temesváry János növendékeként brácsát tanult.[1]

Diplomája megszerzése után a pécsi konzervatóriumban tanított 1949-ig,[1] majd 1978-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán kamarazenét, zeneelméletet és hangszerelést oktatott.[1] 1949-ben Prágában Alois Hába mesterkurzusának hallgatója volt. 1959 után több alkalommal vett részt a darmstadti nyári kurzusokon. 1971 és 1972 között ösztöndíjasként Berlinben élt.

1971–75-ig a Modern Zene Nemzetközi Társasága elnökségi tagja volt. 1973-ban érdemes művész díjat kapott. Korai művein Kodály hatása érződik. Az ötvenes évek végén stílust váltott, vélhetően széles körű kortárszenei tapasztalatai hatására.

Első, Molnár Klára hegedűművésszel és -tanárral kötött házasságából származnak muzsikus gyermekei. 1950-től Harmat Artúr egyházkarnagy leányával, Jerryvel élt házasságban haláláig.

Sírja a Farkasréti temetőben található. Sírverse: Zenéje égi azúr / ezér' áldja az Úr. (Weöres Sándor)

Sírja a Farkasréti temetőben (35/I-1-47/48). Alkotó: Szabó Iván

Emlékére írta Szőllősy András Tristia. Maros-sirató című vonószenekari művét (1983).

Főbb művei

• Eufónia 1. 2. 3. – zenekarra
• Metropolis – balett
• Kaleidoszkóp – kamarazenekarra
• Albumlapok – nagybőgőre
• Gemma – In memoriam Zoltán Kodály
• Ecseri lakodalmas (1950)
• Concertino fagottra és zenekarra (1951)
• Bányász-ballada (1961)
• Cinque Studi (1967)
• Quadros Soltos (1968)
• Reflexionen (1971)
• Metropolis (1972)
• The Poltroon (1972)

Díjai

• Erkel Ferenc-díj (1954, 1955, 1957)[1]
• Érdemes művész (1973)[1]
• Kiváló művész (1980)[1]
• Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (1991 – posztumusz)

Jegyzetek

1. Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 488. o. ISBN 978-963-06-7919-0

További információk

• Várnai Péter: Maros Rudolf (pdf)
• Porrectus: 55-ösök a zenei közelmúltból – Maros Rudolf műveiről (Muzsika 1999. május, 42. évfolyam, 5. szám, 38. oldal)
• Maros Rudolf: Tájképek
• Várnai Péter: Maros Rudolf; Zeneműkiadó, Budapest, 1967 (Mai magyar zeneszerző)
• Dalos Anna: Maros Rudolf; Mágus, Budapest, 2001 (Magyar zeneszerzők)