Edgeworth számos gyermekregényt írt, amelyek erkölcsi tanulságokat közvetítettek a közönségnek (gyakran barátnőjével, Louise Swanton Belloc francia íróval, fordítóval, a nők és gyermekek nevelésének szószólójával közösen. Belloc lefordította a műveket, ezzel nagyban hozzájárult Edgeworth népszerűségéhez Franciaországban).[4][5][6][7]
1842. június 13-án a Royal Irish Academy tiszteletbeli tagjává választották.[1]
Hagyatéka
Az 1800–1814 közötti időszakban (amikor Walter ScottWaverley-je megjelent) Edgeworth volt a leghíresebb és legsikeresebb élő angol regényíró. Hírneve felért Frances Burney (Madame d'Arblay) (1752–1840) korábbi hírnevével, egy olyan időszakban, amelyben számos más írónő is tevékenykedett, köztük Elizabeth Hamilton, Amelia Opie, Hannah More, vagy éppen Elizabeth Inchbald. Scott előtt egyetlen potenciális férfi versenytársa William Godwin volt. A korabeli kritikusok és irodalmárok jó véleménnyel voltak róla. Croker (1780–1857) a Don Quijote-hez és a Gil Blas-hoz, valamint Henry Fielding műveihez hasonlította munkásságát, Francis Jeffrey (1773–1850) pedig „tökéletesnek” nevezte.[9]
↑Anne-Louise Swanton Belloc: Papers of Louise Swanton Belloc (Journals, biographical materials, family papers, and correspondence). Janus (Cambridge University Archives) . Cambridge University
C.D. Merriman: Maria Edgeworth (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. november 13.)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Maria Edgeworth című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
